Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok
97 44 45 46 47 48 49 50 51,52 44 45 46 47, 48 49, 50 51,52 13, 44—52: Példázatok a mezőben elrejtett kincsről, a drágagyöngyről és a hálóról. A menny királysága hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet egy ember megtalál és elrejt. Azután örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a szántóföldet. Ismét: a menny királysága hasonlít ahhoz a kereskedőhöz, aki szép igazgyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű igazgyöngyöt talált, elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt. Ismét: a menny királysága hasonlít a tengerbe vetett keritőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelt, kihúzták a partra és letelepedve a jó halakat összegyűjtötték edényekbe, a hasznavehetetleneket ellenben kidobálták. így lesz e világ végén is. Eljönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül s tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezt? Felelték neki: Igen! ö pedig mondotta nekik: Ezért minden írástudó, aki a menny királyságának tanítványává szegődött, hasonlít ahhoz a házigazdához, aki kincsei közül új és ó dolgokat hoz elő. A két példázat a mezőben elrejtett kincsről és az igazgyöngyről égy összetartozó párt alkot. Az eddig közölt példázatok Isten királysága útját és kiteljesedését rajzolták meg, ez a példázatpár pedig annak minden mást messze meghaladó értékét állítja a tanítvány szeme elé. — Az első példázat egy — talán napszámos — emberről szól, aki munka közben elásott kincset talál. A kincs a szántóföld tulajdonosáé s az illető — a mi fogalmaink szerint nem egészen becsületes eljárással, — a talált kincset újból elrejti, minden vagyonát pénzzé teszi, hogy a szántófőidet megvásárolhassa és a kincset így megszerezhesse. — A másik példázat egy kereskedőről szól, aki igazgyöngyöket keres s egy különösen szép és értékes példányt minden vagyonának feláldozásával megvásárol. Mindkét példázat megvilágítja, hogy milyen úton kell a tanítványnak haladnia. Isten Királysága mindent, minden földi értéket, minden tehetséget, erkölcsi erőt, emberi «vallásosság»-ot, akár az életet is odaadó szolgálatot követel. V. ö. Fii 3,8—9. A hálóról szóló példázat közeli rokonságot mutat a konkolyról szóló példázattal. Mindkettő arra tanít, hogy Isten királysága sohasem valósul meg teljesen, sohasem lesz a jelenlegi világkorszakban az «igazak» tiszta gyülekezetévé. A jók és gonoszok szétválasztása e világ végén, az ítéletkor történik meg. A tanítvány munkája tehát arra korlátozódik, hogy Isten irgalmasságát hirdeti igazak és gonoszok előtt. Az ítélet tartása nem az ő kezében van. A befejező kérdéssel Jézus meg akar bizonyosodni a felől, hogy tanítványai megértették-e a példázatokat. Ezek tehát a tanítványok számára nem rejtvények, hanem Isten királyságának viszonylatait szemléltetik, világítják meg, úgy azonban, hogy Isten királyságának minden eddigi reménységet meghaladó és attól merőben eltérő újszerűségét domborítják ki. E végből Jézus megmutatja, mi a feladata tanítványainak, vagy ahogyan megjelöli őket: annak az «írástudónak, aki a menny királysága tanítványául szegődött el». Karaer: Máté evangélium* 7
