Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

95 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 nő, úgyhogy a kerti vetemények közt a legnagyobb, sőt egyenesen fának számít. — A példázat azt mondja, hogy Isten királyságának a kezdete elenyészően kicsiny, minden földi nagyságol nélkülöz és jelentéktelen: Jézus igehirdetéséből hiányzik mindaz a csábos dísz és fény, amellyel Izráel Isten királyságának beköszöntét elképzelte. Mégis a kicsiny, jelentéktelen, lenézett kezdet teljesedik ki az egész világol átfogó hatalommá. Már Ez 17,22—23; 31,6; Dán 4,9. 18 a fát, amelynek ágain az ég madarai fészket építhetnek maguknak, képként használják hatalmas birodalmak számára. Isten királysága is ilyen, az egész világot, minden népet magában foglaló birodalom. A kovász képével Jézus hasonló gondolatot fejez ki. Egy asszony (a kenyérsütés általában az asszonyok feladata volt) a kovászt elkeveri «három mérce« lisztben. A «mérce» valószínűleg megfelel a palesztinai «szeá»-nak s átszámítva kb. 13,131 litert tesz ki. A kovász elenyészően csekélynek látszik a liszt mennyiségéhez képest. De «egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti» (I. Kor 5,7), átjárja mind a három mérce lisztet is. így van az Isten királyságával is: amikor belép a világba, egészen eltűnik, szinte elvész, de végezetül, mikor kiteljesedett, áthatotta az egész világot. — A kovász a késői zsidóságban gyakran szolgál képies megjelölésül annak a folyamatnak a számára, amikor valami egy nagyobb közösséget megront, így Jézusnál is, v. ö. Mát 16,6; Márk 8,15; Luk 12,1, valamint Pál apostolnál, v. ó Gal 5,9; 1. Kor 5,6—7. Jézus a gyakran használt képnek új, eredeti értelmet ad, amikor Isten királyságára vonatkoztatja. A mustármag és kovász képében sokszor Isten királyságának az egész világot meghódító, «extenzív» és azt átformáló, «intenzív» fejlődésének a képét vélik felfedezhetni. Vagyis az első kép azl mutatná, hogyan hódítja meg Isten királysága «fokozatos fejlődéssel» az egész népet, ill. az egész világot, a másoídik pedig, hogyan járja át ugyancsak lassú, de «intenzivi erővel a nép, ill. világ életét. Az Isten királyságának ilyen «immanens», vagyis e világ keretei közt mozgó fejlődéséről azonban Jézus sohasem beszélt. Aki ezt az értelmet keresi ezekben a példázatokban, az Jézustól idegen, «modern» gondolatokkal tölti meg őket. 13, 34—43. Első zárószó a példázatokhoz és a konkolyról szóló példázat magyarázata; v. ö. Márk 4, 34—35. Mindezeket Jézus példázatokban beszélte a sokasághoz és példázat nélkül semmit sem beszélt hozzá. Hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt: „Megnyitom majd példázatokra számat és feltárom, amik rejtve voltak a világteremtés óta". Akkor elhagyta a sokaságot és házába tért. Tanítványai pedig hozzá léptek mondván: Magyarázd meg nekünk a példázatot a szántóföldön nőtt konkolyról! S ő így felelt: Az, aki a jó magot elveti, az Embernek Fia. A szántóföld a világ. A jó mag a Királyság fiaira vonatkozik. A konkoly a Gonosznak a fiai, az ellenség pedig, aki azt elvetette, a Sátán. Az aratás e világkorszak vége, az aratók pedig az angyalok. Tehát amiképen a konkolyt összegyűjtik és tűzre vetik, úgy lesz e világkorszak végén is. Az Embernek Fia elküldi angyalait és összegyűjtik Királyságából mind a „botránkoztató dolgokat és a gonoszt cselekedőket" s belevetik a tüzes kemencébe, ott lesz sírás és fog-