Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

94 24 25 26 27 28 29 30 24 25 26 28 30 31 32 33 31 32 13, 24—30: Példázat a konkolyról. Más példázatot is tárt eléjük ily szavakkal: A menny királysága hasonlít egy emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Mialatt az emberek aludtak, jött az ellensége és konkolyt vetett a búza közé, azután eltávozott. Amikor a vetés szárba szökött és termést hozott, előtűnt a konkoly is. Ekkor odamentek a gazdához szolgái és azt mondták neki: Uram, nemde jó magot vetettél földedbe ? Honnét van tehát közte a konkoly ? Erre ő azt felelte: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt! A szolgák erre azt mondották neki: Akarod-e, hogy elmenjünk és összegyűjtsük ? De ő azt felelte : Nem, nehogy a konkolyt összegyűjtve, vele együtt a búzát is kiszaggassátok! Hagyjátok mindkettőt együtt növekedni az aratásig. Aratáskor meghagyom majd az aratóknak: gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe. Mint a magvetőről szóló, ez a példázat is a vetés képével világítja meg Isten királyságát. A kép maga világos: a gazda földjébe «jó», tiszta magot vet s «mialatt az emberek alusznak», azaz tehát éjtszaka idején, hogy ne !lábhassa senki, a gazda ellensége a szántóföldre még konkolyt vet. A «konkoly» talán pontosabban vadóc (lolium temulentum), melyről Hieronymus azt mondja, hogy amíg szára kalászba nem szökött, nagyon hasonlít a búzához. Csak akkor tűnik ki, hogy mennyi a konkoly a búza közt, amikor az i utóbbi már kezd kalászt érlelni. De a gazda megültja szolgáinak, hogy a konkolyt kigyomlálják s helyette arra utal, hogy a konkoly és a búza szétválasztása <az aratók feladata lesz. Nekik kell majd amazt tűzre vetni, emezt pedig a csűrbe betakarítani. — A példázat értelmére nézve v. ö a 36—43. vs.-eket. 13, 31—33: Példázat a mustármagról és kovászról; v. ö. Márk 4,30—32; Luk 13,18—21. Más példázatot tárt eléjük ily szavakkal: A menny királysága hasonlít a mustármaghoz, melyet az ember vett és elvetett a földjébe. Kisebb az minden más magnál, de amikor felnövekedett, a legnagyobb a kerti vetemények közt, sőt fává lesz, úgyhogy „eljönnek az égi madarak és fészket raknak ágain". Egy más példázatot is mondott nekik: A menny királysága hasonlít a kovászhoz, melyet az asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, míg az egész meg nem kelt tőle. 32. vs. v. ö. Ez 17,23; 31,6; Zsolt 104, 12. A két példázat egy párt alkot: mindkettő Isten királyságának kicsiny, jelentéktelennek látszó kezdetét állítja szembe az egész világot átfogó kifejd lettel. A mustármagról szóló a kép tekintetében némileg rokon az előző két példázattal itt is a mezőgazda világában járunk. A hasonlat alapjául a mustármagnak az a tulajdonsága szolgál, hogy «kisebb minden más magnál». A mustármag kicsinysége a zsidóknál közmondásos, v. ö. Mát 17,20. Jézus nyilván a mustár 1x3korra gondol, amely Palesztinában 3—4 méter magasra is meg-