Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

93 18 19 20 21 22 23 Az evangélisták csak kél példázat értelmét jegyezték fel: a magvetőről és a konkolyról szólóét. Ez a körülmény is mutatja, hogy az első' keresztyén gyülekezetek ennek a magyarázatnak különös jelentőséget tulajdonítottak és pedig nyilván azért, mivel abban saját tapasztalásuk tükröződött. Nem lehet tehát kizártnak mondani, hogy tapasztalásuk befolyásolta és formálta a magyarázatot. De ez nem azt jelenti, hogy a magvetőről szóló példázat magyarázata a gyülekezetben keletkezett volna, és nem is úgy áll a dolog, mintha azt csak utóbb adták volna Jézus ajakára. Ezt két megfigyelés is igazolja. Egyfelől Isten királysága a közölt értelmezés szerint is az Ige hirdetése által valósul meg és az ellenállás az Igével szemben nem tudja megakadályozni megvalósulását. Ez összhangban van a példázat értelmével, amint azt fentebb megállapítottuk. Másfelől pedig a példázat felépítése is megkívánja, hogy az Igével szemben tanúsított ellenállás típusok szerint elkülönüljön. Jézus magyarázata hármas tagozásban mutatja be az ellenállást Isten igéjével szemben. Az első csoportot azok alkotják, akik az Igét «nem értik meg». Hóluk az Ige mintegy lepereg s amit mond, az számukra üres beszéd, melynek a valósághoz nincs köze. Jézus ezt a csoportot nem jellemzi részletesebben, de más összefüggésben figyelmeztet arra, hogy ennek a magatartásnak kettős gyökere lehet: egyfelől származhatik abból, hogy az ember ragaszkodik Mermészetes», «e világi» érdekeihez, elfoglaltságához és rájuk hivatkozva visszautasítja az Ige hívását, másfelől származhatik abból is, hogy az ember ragaszkodik saját vallásosságához és azért, mert «vallásos», nem 'hajlandó meghajolni Jézus igéjének minden emberi vallásosságot is összetörő igénye előtt (v. ö. Mát 21,28—30; 22,5—6). Jézus itt csak annyit mond, hogy az ilyen magatartással az ember útat enged életében a Sátán befolyásának. A másik két csoportot azok alkotják, akik nem zárkóznak ugyan el teljesen az Ige munkája elől, azonban vagy külső befolyás, vagy pedig belső ellenállás azt hatálytalanítja. Lehet, hogy valaki «örömmel» fogadja az Igét, mely azonnal nagy lánggal égő tűzet gyújt benne. De a világ hatalma állal ránk gyakorolt nyomás, az egyéni életünket érő nyomorúságok, csapások, a szenvedés és baj, mindaz, ami megkeserít minket vagy éppen az ¡'üldöztetés», mely a Krisztus iránti engedelmességgel valamilyen formában legtöbbször együttjár, megtörnek bennünket, úgyhogy az Ige minden fellobbanó lelkesedés ellenére sem tud állandó gyümölcsöt termő erővé lenni életünkben. Jöhet az ellenállás a szívből is, midőn a «természet», vagy helyesebben a természetes ember, az «óember» oly erős, hogy elfojtja a fogékonyságot az Ige iránt. *E világ gondja», az elmerülés ennek a bűnös világkorszaknak a ,doL gaiba és az aggságoskodó lelelem, amely minél többet igyekszik megszerezni e világ javaibój, hogy így «biztosítsa» magát, valamint «a gazdagság csalárdsága», vagyis a vagyon tőrbeejtő ereje, mely az emberben a hatalom és biztonság érzetét kelti, őt önzővé teszi és a szeretetet kiöli lelkéből, — mindez oly erővé lehet bennünk, hogy elfojtja a fogékonyságot az Ige iránt. Valóban, Isten Lelkének újjáteremtő ereje kell ahhoz, hogy minden ellenállást legyőzve, az Ige mégis útat törjön magának és csodálatosan gazdag gyümölcsöt teremjen. Ott is, ahol az Igével szemben tanúsított ellenállás arra engedne következtetni, hogy munkája semmivé lett, eredménytelen maradt, a Szentlélek ereje megépíti Isten királyságát.