Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Példázatok

90 IS, 1 2 3 4 5 6 7 8 9 l 2 3 4 5 6 7 8 13, 1—52: Példázatok. Evangéliumunkban most következik Jézus példázatainak egy csoportja. Ezek is arról tanúskodnak, hogyan mélyült el a szakadék mindjobban Jézus és a nép között. Mert a példázatoknak csak részben feladata, hogy Isten királyságának ely nehezen érthető valóságát földi viszonylatok segítségével szemléltessék Azok el is takarják Isten királyságának titkait a hitetlen népelőtt, és így egyik eszközévé lesznek az ítéletnek, amely a Jézussal szemben tanúsított hitetlenség miatt a népet éri. 13, 1—9: A magvetőről; v. ö. Márk 4, 1 !); Luk 8. 4-8. Azon a napon Jézus kiment a házból, letelepedett a tenger mellett és nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy egy hajóra szállt és ott ült le, a sokaság pedig a parton állott. Azután sokat beszélt nekik példázatokban és így szólt: íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, mire odajöttek a madarak s felették. Más mag a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje s így hamarosan kikelt, mivel nem volt mély a talaj. Ám mikor a nap felkelt, kisült, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Megint más a tövisek közé esett, s amikor a tövisek felnőttek, elfojtották. Ismét más mag a jó földre esett és gyümölcsöt termett, némelyik száz, némelyik hatvan, némelyik harminc annyit. Akinek füle van, hallja ! Az evangélista elbeszélését a megelőzővel — látszólag — szoros idői kapcsolatba hozza az «azon a napon > kifejezéssel. Azonban az ilyen megjelölések nem adnak pontos időmeghatározást, hanem csak azt mondják: «azon a bizonyos napon». A következőkhöz keretül az a helyzetrajz szolgál, hogy Jézus eltávozva «a házból», a Galileai-tenger partjára ment, ahol Isten királyságát kereső nagy sokaság gyűlt össze, Jézus pedig az ott veszteglő halászbárkák valamelyikébe ülve tanította a sokaságot. A példázat rokon (analóg) cselekmény segítségével szemlélteti, hogy mi Isten királysága (v. ö. a Függelékben!). Jézus itt a mezőgazdaság egyik legfontosabb munkájából, a tavaszi magvetésből veszi a képet. A magvető magja vetés közben részben az «útfélre», azaz kemény, felszántatlan, megdolgozatlan földre esik, ahonnét a madarak elkapkodják, részben «köves helyre» esik, azaz olyan helyre, ahol a termőföld csak vékony rétegben fedi a sziklát s ahol a mag, mivel nincs mély termőrétegben, hamar kikel ugyan, de nem tud gyökeret ereszteni s azért a perzselő napsütésben kisül és elszárad. Ismét más. magot a tövisek fojtanak el, és csak egy része hull jó földbe, ahol gazdag, aratást ad. Palesztinában kedvező körülmények közt némely magvaknál háromszázszoros termésre is lehet számítani. A példázat egyébként is palesztinai viszonyokat tükröztet. Ott sok az olyan mező, amelynek termőföldje alatt sziklák húzódnak meg, és még a jó földből sem hiányzik a tövis. Hogyan ismerhetjük meg ebből a példázatból Isten királyságát? A magvetés állandó kép az igehirdetés számára. De hogyan lehet a magvetés Isten királyságának képe, ill. hogyan lehet Jézus igehirdetői munkáját Isten királysága megvalósulásának mondani? Ez éppen Isten királyságának a titka! Egész Izráel úgy gondolta, hogy a menny királysága Istennek ezt a világkorszakot