Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
89 43 44 45 46 47 48 49 50 46, 47 48-50 egy példázattal van dolgunk, amely a hitetlen zsidóság helyzetét világítja meg. A példázat alapjául egy démonikus beteg képe szolgál, akit a gonosz lélek elhagyott. A démon «sivár helyeken», pusztaságokon vándorol keresztül, — ezek a közfelfogás szerint a démonok kedvenc tartózkodási helyei, — de 'nyilván nem tetszik neki ez a helyzet, nem talál «nyugtot». Vissza kívánkozik «házába», melyet üresen és megtisztítva talál. Hogy azért-e, mert nagyon kívánatossá lett tueki az ott-tartózkodás, vagy mert attól tart, hogy egyedül nincs ereje birtokba venni volt «lakását», — ez az összefüggésből nem tűnik ki, — de magához vesz hét más, magánál gonoszabb lelket és úgy vonul be az illető emberbe, úgyhogy annak utolsó állapota rosszabb, mint volt az első. Jézus a Sátán hatalmába 'került ember képével Izráel helyzetét rajzolja. Izráel nagyobb isteni kegyelemben 'részesült, mint Ninivé lakosai, vagy Sába királynője s 'azt mégis hitetlenül elutasította. A gonosz lélektől megszabadított emberhez Izráelt éppen az a körülmény teszi hasonlóvá, hogy Isten a Krisztussal látogatja meg és ezzel új életre ad lehetőséget neki. De mivel Isten kegyelmi ajándékát hitetlenül elutasítja magától, ezzel ismét tárt kaput nyit a Sátán munkájának, úgyhogy azután állapota 'rosszabb, mint volt. Jézus példázata erőteljes óvás a bűnbe való visszaesés ellen. 12, 46—50: Jézus igazi rokonai; v. ö. Márk 3,31—35; Luk 8,19—21 Még beszélt a sokasághoz, s íme, anyja és testvérei ott álltak kívül, keresve, hogy beszélhessenek vele. Valaki erre szólt neki: íme, anyád és testvéreid künn állnak s beszélni akarnak veled, ö pedig felelve mondotta annak, aki szólt hozzá: Kicsoda az én anyám és kik az én testvéreim? Majd kiterjesztve kezét tanítványaira, mondotta: íme, az én anyám s testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az fivérem és nővérem és anyám. Ez az elbeszélés az evangélista előadása szerint szoros idői 'és helyi kapcsolatban van a megelőzővel. 'így azonban a helyzet nem világos, mivel Jézus 12,15 szerint uton van. Másként áll Márk párhuzamos elbeszélése szerint a dolog, amennyiben ott Jézus egy házban van beirt s hozzátartozói az egész házat betöltő sokaság miatt nem tudják megközelíteni. Jézus rokonai hívó szavára hangsúlyozza, hogy elszigetelődött, magárahagyott emberré lett isteni küldetésének teljesítése közben. Nemcsak hogy népe közt lett idegenné, mert a vezetők a nép megnontóját, a sokaság pedig a félelmetesen csodálatos, de érthetetlen embert látja benne, hanem idegenné lett saját legközelebbi hozzátartozói számára is. Isten akaratának teljesítése az adott körülmények 'közt szétszakítja a legszűkebb családi és vérségi köteléket is. De Jézus rámutat arra is, hogy az egyetlen valóság, amely az emberek közt valódi közösséget tujd teremteni, Isten akaratának a teljesítése. Azok, akik teljes odaadással szolgálnak Istennek, egymás számára testvérré és anyává lesznek, azaz <egymással olyan szoros közösségbe kerülnek, mint amilyet csak a vérségi kapcsolat adhat. Ilyen közösségbe került Jézus tanítványaival, mert ők odaszentelték magukat Isten akaratának a teljesítésére. (Jézus «testvérei»-ről v. ö. Mát 13,53-58aál, 1. 98 lap!)
