Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
86 26 27 28 29 30 31 ság, város vagy akárcsak egy «ház», család, nemzetség, a fennállása és élete csak úgy biztosítható, ha az önmagában egységes. Mihelyt meghasonlik önmagával, elpusztul, prédájává lesz ellenségeinek és összeomlik. A Sátán hatalma is birodalom e világban. Ha tehát valahol ördögöket űznek ki, emberek szabadulnak ki a Sátán hatalmából, akkor a Sátán hatalma szenved kárt. Ha a Sátán maga tenne kárt a saját hatalmában, akkor ez annak a jele volna, hogy birodalmában meghasonlás támadt, az alapjaiban rendült meg s tovább már nem állhat fenn. A farizeusoknak még ez esetben is örülniök kellene olyan gyógyításoknak, mint amilyeneket Jézus visz véghez, nem pedig megrémülni. Die) a feltevés, hogy a Sátán önmagával ilyen szemmellátható módon meghasonlott volna, értelmetlen is. Mert «a ti fiaitok», azaz tanítványaitok is űznek ördögöket. A vád tehát azt jelentené, hogy ők maguk is a Sátánnal szövetkezve visznek véghez őrdögüzéseket. Jézus nem vonja kétségbe, hogy a zsidóság körében is volt eredmJényes ördögűzés (exorcizmus), amint arról nemcsak az Ojtestámentom (v. ö. Luk 9, 49; Csel 19, 13), hanem pl. Josephus, a Kr. u. 1. század második felében élt zsidó történetíró is tanúskodik (v.ö. Ant. VIII. 2,5; Bell. Jud. VII, 6,3) Mivel ezek az ördögűzők is azzal az igénnyel lépnek fel, hogy Isten segítségével tudnak korlátot szabni a Sátán hatalmának, azért ők lesznek az ítélőbírái a farizeusoknak: a saját cselekvésük is elítéli és értelmetlennek mutatja azt, amivel Jézus ellen küzdenek. Az ő gyógyításaiban azonban hasonlíthatatlanul magasabb igény jelentkezik, mint a zsidó ördögűzők varázslásában. Jézus .Isten Lelkének segítségével szabadítja meg az embert a Sátán hatalmából, a Sátán birodalma Jézus munkája nyomán mind jobban tért veszít a világban, viszont éppen ezzel tör be Isten királysága ebbe a világba. Jézus tehát itt sem beszél arról, hogy Isten királysága a bűn hatalmának a fokozatos térvesztése és a jó elvének fokozatos térhódítása révén, hosszú felfelé ívelő fejlődés formájában valósulna meg. Isten királysága ebben a világban csak ott valóság, ahol Jézus van, ahol Jézus nyilvánítja ki hatalmát, azért ma sem fér el ennek a vflágniak a határai iközt, vagyis nem «immanens», handm «eschatologikus» valóság. Ahol Isten királysága megvalósul, ott elkövetkezett ennek a viLágnak a vége. Az Ojtestámentom pedig tanúskodik Jézusnak arról az igényéről, hogy benne az Isten királysága tökéletes valóság, nem a Sátán hatalmának csak «elvi», vagy részleges megtörése. Ezt az igényt fejezi ki Jézusnak az a szűkszavú és titokzatos igéje is, amellyel magát, élete művét ahhoz hasonlítja, aki behatolt az «Erős»-nek (t. i. a Sátánnak) a házába, őt megkötözte és azután holmiját «kirabolta». Jézus úgy hatol be a Sátán birodalmába, hogy őt megkötözte, erejét megtörte s most már birtokába veheti mindazt, ami azelőtt a Sátán tulajdona volt. Jézus szavában talán célzás van a kísértés történetére is, mivel a Sátán hatalma a világban éppen akkor törik meg, amikor Jézus győztesen kerül ki minden kísértésből. A gondolatmenetet Jézusnak az a felszólítása zárja le, hogy aki vele nincs, ellene van s hogy aki vele nem gyűjti Isten gyülekezetének nyáját, az szétszórja. Jézus mindenkit döntés elé állít, akihez igéje eljut, s az embernek az a törekvése, hogy semleges, várakozó álláspontra helyezkedjék, máris magában foglalja a döntést — ellene: v. ö. Márk 9, 40. Az evangéüum szövegében ezután következő és a Szentlélek elleni bűnről szóló ige tárja fel a farizeusi vád végső gyökerét. Amit Jézus mond, az a legsúlyosabb szemrehányás a farizeusok s általában a nép szellemi vezetői ellen A zsidó írástudomány az egyes bűnös cselekedeteket .súlyosságuk szerint rangsorba állította és igyekezett megállapítani, hogy minő (akár e világban, akár pedig a gyehennában eszközlendő) jóvátétellel lehet azokra bocsánatot nyerni. Az istenkáromlás 'a bűnös cselekedetek közt különösen súlyos:
