Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért

85 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 22 23 24 25 magából kikelve mondotta : Talán csak nem Dávid fia ez ? A farizeusok azonban ennek hallatára azt mondották: Ez az ember csak Belzebulnak, az ördögök fejedelmének a segítségével űzheti ki a gonosz lelkeket. Ismerve pedig gondolataikat, mondotta nekik: Minden királyság, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és nem állhat meg egyetlen város sem vagy ház, amely önmagával meghasonlik. Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, úgy meghasonlott önmagával: akkor mimódon állhat meg a királysága ? Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, ugyan kinek a segítségével űzik ki azokat a ti fiaitok ? Ezért ók maguk lesznek a ti bíráitok! Ha pedig Isten Lelkének a segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor valóban elközelített hozzátok az Isten királysága. Vagy mimódon hatolhatna be valaki az Erősnek a házába és rabolhatná el holmiját, ha előbb meg nem köti az Erősét? Akkor azután kirabolhatja a házát! Aki nincs velem, ellenem van s aki velem nem gyűjt össze, az szétszór. Azért azt mondom nektek: minden bűnre és káromlásra nyerhetnek bocsánatot az emberek, de a Lélek káromlására nem nyerhetnek bocsánatot. És ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ebben a világkorszakban, sem pedig az elkövetkezendőben. Vagy tartsátok a fát jónak, s akkor a gyümölcse is jó ; vagy pedig tartsátok a fát romlottnak, s akkor a gyümölcse is romlott. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Viperafajzat! mimódon tudtok jót beszélni, jóllehet gonoszok vagytok? Mert ami a szívet eltölti, azt szólja a száj. A jó ember az ő jó kincséből vesz elő jót s a rossz ember az ő rossz kincséből vesz elő rosszat. De azt mondom nektek: minden haszontalan beszédért, amit az emberek beszélnek, számot kell nekik adniok majd az ítélet napján. Mert beszédeid alapján minősíttetsz majd igaznak s beszédeid alapján ítéltetel majd el. Az evangélista ezzel a beszéddel a Jézus és a nép vezetői közt ibeállott szakadásnak a gyökerét és áthidalhatatlan mélységét tárja fel. Kiindulópontul egy vak és néma őrdőngősnek a meggyógyítása szolgál, amelyet az evangélista éppen csak hogy megemlít, de közelebbről le nem ír. Csak a hatását rajzolja meg az esetnek: a sokaság egészen kikel magából s foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy talán csak nem Jézus a Dávid fia. azaz a megígért Messiás. Egy ilyen gyógyítás magában véve nem jogosít fel a messiási igényre, de Jézus tette szinte magával ragadja a tömeget s a farizeusok, akik Jézusban csak a varázslót és népámítót látják, ijedten tapasztalják a hangulat változását. Az a mélységes megdöbbenés, amely a hitetlen »embert Jézus cselekedeteinek a láttára elfogja, nyilatkozik meg abban a védekező ellenvetésben, hogy Jézus az ördöngösöket csak a Belzebulnak (v. ö. 65. lapon!), az ördögök fejedelmének segítségével gyógyíthatja meg. Jézus ismerve a farizeusok gondolatait, a vád ellen egy hasonlattal védekezik, hogy kimutassa annak értelmetlenségét és tarthatatlanságát. A hasonlat alapjául az a megfontolás szolgál, hogy minden közösségnek, legyen az király-