Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus harca Izráel népéért
84 12 14 15 16 17 18 19 20 21 15 16 19 20 21 22 23 Sátán megkötöző hatalma alatt nyög (v. ö. Luk 13,16). Ebből önként adódik általános érvényű következtetés: «Szabad szombaton jót cselekedni». Természetes, hogy Istennek csak úgy szolgálhatunk, ha jót cselekszünk. Az elbeszélés lezárására szolgál az a megjegyzés, hogy a farizeusok azon tanakodtak, mikép ölhetnék meg Jézust. A szakadék Jézus és a nép vallásos vezetői közt áthidalhatatlan lett s az evangélista az olvasó tekintetét a Golgotára irányítja. 12, 15—21: Jézus visszavonulása; v. ö Márk 3,7—12; Luk 6,17—19. Jézus tudta ezt, azért visszavonult onnét. És sokan követték őt, és mind meggyógyította őket, de meghagyta nekik, hogy fel ne fedjék őt. Hogy beteljesedjék az Ezsajás próféta által mondott ige: „íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, az én szeretettem, akiben lelkem kedvét leli. Lelkemet adom ő reá és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem civódik s nem kiáltoz, az utcákon nem hallja senki hangját. A megzúzott nádszálat nem töri össze és a pislákoló mécsest nem oltja el, míg az ítéletet diadalra nem juttatja. S az ő nevében reménykednek a pogányok." 18-21. v. ö. Ezs 12,1-4; 41,9. Az a fenyegetővé vált szakadék, amely az előző elbeszélések szerint Jézus és a nép lelki vezetői közt támadt, kényszeríti őt, hogy «visszavonuljon», azaz kitérjen ellenségeinek az útjából. De így is sok nép követi őt, — az evangélista megint egészen általános vonásokkal rajzolja a helyzetet, — « Jézus az általa meggyógyítottaknak meghagyja, hogy messiás voltát fel ne fedjék a a nép előtt. Jézus visszavonulásában és messiási munkálkodásában látja az evangélista beteljesedve Ezs 42, 1—4 igéit. A próféta ott «Jahve szolgájá»-ról beszél, akit már az Qtestámentom legrégibb görög fordítói Izráel népével azonosítottak. Az evangélista szabadon ugyan, de közvetlenül az eredeti héber szövegből fordít, és Jézusra vonatkoztatja ezt az igét: ő Istennek az a szolgája, akit kiválasztott és akiben kedvét leli. Neki adta Szentlelkét s az ő messiási hivatása, hogy a pogányoknak is ítéletet hirdessen. Hogy Máté ezt a prófétai helyet éppen itt alkalmazta, annak oka talán abban van, hogy Jézus vissza^ vonulásában, amellyel kitéri a harc elől, vonatkozást látott azokra a szavaira, amelyek szerint Jahve szolgája «nem civódik, sem nem kiáltoz, az utcákon pern hallja senki hangját». Jézusnak a nyomorultakat, betegeket és elesetteket felkaroló munkájában teljesedik be az a prófétai ígéret is, hogy az ítélet tartására jött Krisztus irgalmasságot gyakorol azokon, akik a megzúzott nádszálhoz és a pislákoló mécseshez hasonlítanak. Ezért lesz a Krisztus, aki «diadalra viszi», tehát megvalósítja az ítéletet, még a pogány népeknek is a reménységévé. — Az idézett prófétai hely eredetileg nem ítéletről, hanem jogról és igazságról és az igazságnak diadalra juttatásáról beszél. Az őskeresztyénség hite szerint azonban a világ ítélőbírája Krisztus, azért vonatkoztatja az evangélista a próféta szavait is az ítéletre. 12, 22—37: Jézus védekezése a Belzebullal való szövetség vádja ellen; v. ó. Márk 3,22-30; Luk 11,14—23; 12,10. Akkor odavittek elébe egy vak és néma ördöngöst. És meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott is. Erre az egész sokaság
