Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)

I. Halál, halhatatlanság, feltámadás

€ Ságban lehet. Ezért követeli erkölcsi tudatunk a halhatatlanságot. Ez azonban a hitnek a dolga. De még ha sikerülne is a lélek halhatatlanságát a modern tudomány és kutatás eszközeivel maradéktalanul bebizonyítani, — pedig nem sikerül, — akkor is megmarad a még súlyosabbik és gyötrőbbik kérdés: mi lesz a „halhatatlan" lélekkel a halál után? Mi szabja megr sorsát, kinek lesz hatalma fölötte, hol talál helyet magának? Magában véve a lélek halhatatlanságának a képzete nem segít át bennünket a halál titokzatos kapuján, nem ad igazi megnyugvást. Feltámadás. 3. A Szentírás és a reája támaszkodó keresztyén hit sokkal többet mond és egészen más reménységet nyújt, mint bármiféle emberi elgondolás. Mert a Szentírás azt a húsvéti üzenetet küldi, hogy van feltámadást „Nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát!" — mondja Jézus a feltámadásban kételkedő szadduceusoknak, majd hozzáteszi: „Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene" (Máté 22, 29—32). Valóban, csak Isten maga szabadíthat ki bennünket a halál rabságából, egyedül Ö, aki ítéletté tette rajtunk a halált. Egyedül neki van hatalma arra, hogy új életet adjon az elvesztett és eljátszott helyett, s hogy feltámasszon a halálból. De ha a Szentírás mindezt csak elgondolásként, tanításként mondaná, akkor az írás szava is könnyen azoknak a filozófiai eszméknek a sorába kerülne, melyek emberi vágyálmokat próbálnak kézzelfoghatókká tenni. A húsvéti üzenet csodálatos titka azonban éppen az, hogy nem valami új tant, beavatottaknak szóló titkos igazságot tár fel, hanem Isten teremtő cselekedetéről hoz hírt. „Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lön azoknak, kik elaludtak" (I. Kor. 15, 20). A keresztfán kínos halált szenvedett Jézus feltámadása Isten egyszeri cselekedete. Ez az isteni cselekedet csoda. Ez azt jelenti, hogy a szokásos emberi tapasztalás kereteibe nem illik bele, a természeti és történeti élet kereteit szétfeszíti, nem ismétlődik meg és nem ismételhető még, nem idézhető fel újra. Ezért nem lehet sem az orvostudománynak, sem másféle tudománynak a segítségével igazolni, bizonyítani, hanem csak — mint az apostolok tették, — bizonyságot tenni felőle és hinni benne. De Jézus feltámadása egyúttal „a legjobban bizonyított történeti tény" (ahogyan ismételten kifejezték). Mert a róla szóló tudósításokat, szemtanúk bizonyságtételét semmiképen sem lehet a fantázia szüleményének vagy legendának minősíteni. Jézus feltámadása a leghatalmasabb történetformáló erővé lett: a keresztyén egyház immár közel kétezer év óta bizonysága ennek. Nem maradhatott volna meg·, nem diadalmaskodhatott volna annyi szenvedés és üldöztetés közepette, nem formálhatta volna a századok folyását és arculatát, ha a feltámadott és élő Krisztus nem telítette volna állandóan az Ő· erejével, életével és Szentleikével. Vigyáznunk kell azonban, amikor Jézus feltámadásáról szólunk. Ha azt hangsúlyozzuk, hogy benne isteni cselekedet nyilatkozik meg, akkor ez azt is jelenti, hogy Jézus feltámadása nem a múlandóság legyőzésének, a természetben is minden évben tapasztalható tavaszi megújulásnak a szimbóluma. Sokszor azonosítják a kettőt. Mivel a húsvét ünnepe a természet tavaszi megújulásának az idejére esik, azért azt gondolják, hogy a húsvét szimbolikus kifejezése annak, ami a természetben végbemegy, és viszont