Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)
II. „A lélek halhatatlansága."
27 tünk." 2 0) De hogyan illenek ehhez Luthernek egyéb nyilatkozatai, kül. a prédikációi, melyekben alkalmazza a lélek halhatatlanságának a fogalmát? Az elmondottakból világos, hogy Luther e kifejezést abban a keresztyén, letompított értelemben használja, amelyet fentebb említettünk. De világos az is, hogy Luther e tekintetben is megtartott — részben pedagógiai okokból —· közkeletű kifejezéseket, aminthogy a Krisztus poklokra szállásáról mondott prédikációjában is hangoztatta, hogy az okoskodást hagyja és igyekszik egyszerűen, képiesen beszélni. 2 1) Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor hamarosan észrevesszük, hogy Harmatinak a felhozott idézetei — még azok is, amelyekben a „halhatatlan lélek" kifejezés előfordul, — tárgyi értelemben nem bizonyítanak. Ezért Harmatinak nem lett volna joga olyan fölényesen szólni azokról a Lutherkutatókról, akik „elsiklanak ilyen jellegzetes Luther-helyek fölött" (30. lap). Alighanem valamivel jobban ismerik Luthert annál, semhogy beleessenek képies kifejezések csapdájába. A feltámadás üzenetének jelentősége. 8. Nem elég azonban arra rámutatnunk, hogy milyen helytelenül értelmezi Harmati Béla nemcsak azokat, akik ellen harcol, hanem az írást és az általa felsorakoztatott „bizonyság"-okat is. Ennél még sokkal fcntosabbannak a meglátása és felismerése, hogy mit mond az írás akkor, amikor a feltámadás és örök élet üzenetét hirdeti. A feltámadás hirdetésén már az apostolok korában is fennakadtak az emberek: bizonysága ennek az I. Korintusi levél 15. fejezete: a korintusi görög keresztyének közt is akadtak olyanok, akik — nyilván a felvilágosult görög gondolkodás szerint érvelve — tagadták a halottak feltámadását (1. Kor. 15, 12). Egyik főnehézségíik a feltámadáshit tekintetében talán nekik is az volt, hogy mi módon lehetséges az egyszer sírba tett és elporladt testnek a feltámasztása (I. Kor. 15, 35). Ezek a nehézségek a gondolkodó ember számára mindenkor nagyok voltak, de a mai természettudományos gondolkodással telített ember talán még sokkalta erősebben érzi azokat, mint bármelyik előző nemzedék. A mai ember a nehézséget főként azért érzi, mert azonnal azt kérdi: hogyan lehetséges a feltámadás? El sem jut odáig, hogy megkérdezze: mit is mond az írás a feltámadás hirdetésével? Megváltás és feltámadás. Pedig mindenképen ez a döntő kérdés. Mert az írás számára Jézus feltámadása sokkal több, mint valami felfoghatatlan rendkívüli csoda, 2 0) Luther, erl. op. lat. 2, 83. — Harmati idézi — a saját állításainak erősítésére ugyancsak a Genesis-előadásból: „Scriptura dicit dormire mit leib und sei." Nem veszi észre, hogy Luther evvel a mondattal egészen mást, éppen az ellenkezőjét mondja annak, mint amit ő belőle kiolvas. Ha az ember „testével és lelkével" szendereg a halál után, akkor a testnek és a léleknek egyforma a sorsa. „Denn wir sind ja gottlob so grob nicht, dass wir glauben oder sagen, dass es leiblich so zugegangen sei mit äusserlichem Gepränge ... Aber wir lassen beide solche Fragen, • Klügeln und Deuten daheimen und reden einfältiglich darvon, dass man mit solchen groben Gemälden fass,. was dieser Artikel gibt." Erl. 19, 42 k. lap.
