Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)

II. „A lélek halhatatlansága."

28 „miraculum". A halottak feltámadása is sokkal több, mint valami fantasztikus reménység, mely a kételkedő embernek valami bizonyíthatatlan, de 'egyúttal cáfolhatatlan jóslást tálal fel. Jézus feltámasztásában Isten cselekedete nyilatkozik meg: vele Isten a mi üdvösségünket viszi véghez. „Krisztus feltámasztatott a mi megigazulásunkra" (Róm. 4, 25). A feltámadás •reménységében pedig kifejezésre jut az az isteni ígéret, hogy Isten rajtunk is véghez viszi és befejezésre juttatja a megváltás művét. Más szóval •ez azt jelenti: Isten nekünk, a bűn által Tőle elszakadt, ítélet alá került, a halál és kárhozat martalékává lett embereknek életet ígér és pedig örökkévaló romolhatatlan életet. A bűn által teljesen elszakadtunk Istentől, teljesen a halál martalékává lettünk. Döntően fontos evvel kapcsolatban annak a meglátása, hogy az Istentől való elszakadás az egész embert éri. Nemcsak lényünknek egyik részét (a testiséget), míg a másik rész (a lélek), ha nem is teljesen, de lényegileg érintetlen marad. A teljesen a bűn hatalmába került embernek nincs módja arra, hogy elhárítsa önmaga felől a halál és kárhozat veszedelmét. Ha volna bennünk a bűn hatalmától viszonylag érintetlen rész, — mint ahogyan a katolikus egyház gondolja, — akkor nekünk magunknak is volna valamelyes erőnk, ha még olyan csekély is arra, hogy megszabaduljunk a bűn és a kárhozat 'bilincseiből. Ha pl. volna olyan részünk, amely önmagában hordozná —- szubsztanciálisan — az isteni halhatatlanság erőit, akkor ennek a révén magunknak volna lehetőségünk arra, hogy megtisztuljunk és megszabadulva a bűntől, ismét felküzdhessük magunkat Istenhez. Valóban, a katolikus egyházban a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás mindenkor kapcsolódott azzal a gondolkodásmóddal, hogy az ember erényeinek, „jócseleTíedeteinek" befolyása van arra az isteni ítéletre, mely nekünk üdvösséget "biztosít. Természetesen szükségünk van a katolikus egyház tanítása szerint is az isteni kegyelemre. De az embernek magának is lehet és kell tenTiie valamit az üdvösség elnyerése érdekében. Evvel a gondolkodással szemben az Üjszövetség üdvösségünket teljesen Isten ingyen való ajándékának mondja. Az üdvösség pedig az örök életben és a feltámadásban realizálódik és teljesedik ki. Akármennyire vágyódunk is az élet és feltámadás után, a saját erőnkből, a bennünk rejlő tehetségek és képességek révén sohasem nyerjük el: „Aki minket elkészített erre, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk" (II. Kor 5, 5). ("> támasztotta fel Jézust a halálból, Ö eleveníti meg halandó testünket is a bennünk lakozó Lelke által (Róm. 8, 11). A feltámadás teljesen Isten műve mirajtunk, az örök élet teljesen és kizárólag Isten ajándéka. Az Atyának élete van önmagában, Ö adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában (Ján. 5, 26). Ö adott neki hatalmat minden testen, hogy életet adjon (Ján. 17, 2). A Krisztusban lett váltság tehát nemcsak Jézus feltámadásával van szoros, elválaszthatatlan összefüggésben, hanem ennek a megváltásnak felel meg a mi feltámadásunk ígérete, örök életünk reménye is. Sem Jézus, sem Pál, sem általában sehol senki az Üjszövetségben nem ígér nekünk megváltást és üdvösséget azon az olapon, hogy halhatatlan lelkünk van, vagy hogy halhatatlan lelkünk megtisztulhat a testiség, a földi gyarlóság és bűn szennyétől. Az egész Üjszövetség egyértelműen arról tesz bizonyságot, hogy