Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)

II. „A lélek halhatatlansága."

18 nem hisznek már sem Istenben, sem erkölcsben, azonban ragaszkodnak a lélek halhatatlanságának a képzetéhez. Benne keresnek mint utolsó hajszálban menedéket és megnyugvást a halál szörnyű és megfellebbezhetetlen tényével szemben. Nekünk viszont világosan kell látnunk, ha ma egyesek e fogalmakat emlegetik, akkor velük ember-voltunknak egy önmagában meglevő adottságát, Istentől függetlenített emberi „méltóságunkat" jelölik meg, de nem értik rajtuk már azt, amit még pl. a régi protestáns egyházi tanítók is kifejeztek velük, t. i. azt a világi gondolkodásból származó formát, melybe keresztyén tartalmat töltöttek. Ma csak a forma maradt meg úgy, ahogy s ez is egyre inkább alkalmatlanná válik arra, hogy megpróbáljuk keresztyén hitünk tartalmaival megtölteni. Mit mond a Biblia? 4. A „halhatatlan lélek" vagy a „halhatatlanság" kifejezés az emberre vonatkozólag a Bibliában sehol sem fordul elő. A héber Ószövetségben nincs is a görög „athanasia"-nak („halhatatlanság") megfelelő fogalom, az Üjszövetség pedig a kifejezést csak kétszer alkalmazza. Az egyik helyen, I. Kor. 15, 53—54. vs-eiben Pál apostol a feltámadottak létformáját mondja „romolhatatlanság"-nak és „halhatatlanságának. Tanulságos, hogy Pál apostol nem beszél ebben az összefüggésben az ember halandó és halhatatlan alkatrészeiről, hanem egész földi életvalóságunkat nevezi „romlan— dó"-nak és „halandó"-nak (a Károli fordítás a „romlandó test" és „halandó test" szöveggel platonikus irányban megszűkíti és megváltoztatja az eredeti értelmet). A másik helyen I. Tim. 6, 16 alkalmazza a „halhatatlanság" fogalmát és pedig azzal, hogy Istené egyedül a halhatatlanság. Ezzel a verssel Harmati is vesződik a nélkül, hogy a kifejezés világos értelmével meg tudna birkózni. Mert ha a szöveg azt mondja, hogy Istené egyedül a halhatatlanság, akkor ebből világosan következik, hogy az embert sem egészében, sem valamilyen részleteiben nem illeti meg a halhatatlanság. Kétségkívül nem véletlen dolog az, hogy az Üjszövetség nem alkalmazza általánosabb használattal a halhatatlanság fogalmát. Alig mondható ez másnak, mint tudatosnak, éppen azért, mert az Üjszövetség írói tudták és érezték, hogy az, amit a görög filozófiai szóhasználat alapján „halhatatlanság"nak mondanak, más, mint amiről a keresztyénség tud, amikor halál utáni életről és feltámadásról szól. Halál utáni élet és halhatatlanság. 5. Az nyilvánvaló, hogy a Biblia szól a halál utáni létről. Aki az Ószövetség teológiájával foglalkozott, az tudja, hogy a „feltámadás" képzete a zsidóságban csak későn, először talán Dán. 12, 2-ben fordul elő, tehát a Kr. e. 2. század elején jelentkezik. Addig a zsidóság nem tud feltámadásról, még kevésbbé a lélek „halhatatlanságáról".®) A lélek halhatatlansága 8) IV. Móz. 23, 10; Bírák 16, 30 (héber szöveg) egyenesen azt a kifejezést használják: a lélek „meghal". — Harmati a saját felfogásának alátámasztására idézi Eichrodt: Theol. d. Alten Testaments c. művét. Felteszem, hogy többet olvasott el belőle, mint amennyire a 12. lapon utal. Akkor azonban látnia kellett volna, hogy abban a formában, ahogyan 6 fejtegeti az Ószövetség „bizonyságtételét", nem lehet és nem szabad a lélek