Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)
II. „A lélek halhatatlansága."
16 A „halhatatlanság'· gondolata a felvilágosodásban. e) Az újkor gondolkodása jelentős változást hozott a lélek halhatatlanságával összefüggő gondolatkörök tekintetében. Ez mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy a középkori „ancilla theologiae" szerepét levetkőző filozofia egyre inkább szekularizálódik. Ennek révén a középkori vallásos gondolkodásnak egyik alapfogalma, a lélek halhatatlanságának a fogalma is áttelepszik a filozofia területére és ott, nevezetesen a felvilágosodásban szinte teljesen elveszíti vallásos tartalmát, elvilágiasodik. Maga a „lélek" fogalma is, mint láttuk, redukálódik „tudat"-tá, így redukálódik a „lélek halhatatlanságának" fogalma is „halhatatlanság"-gá. „Isten, erény és halhatatlanság" e három lesz a felvilágosodás „vallásának" a három alapfogalmává. 5) A felvilágosodás úgy gondolta, hogy minden vallásnak a végső értelmét e három fogalom zárja körül s ezekbe a fogalmakba foglalta össze minden vallásnak a „lényegét" is. A keresztyén hit is erre a három fogalomra redukálódik a felvilágosodás szerint, sőt azt lehet mondani, döntővé a három közül a halhatatlanság fogalma lesz. Benne az emberlét magasabb rendeltetését látják kifejezve, míg az Isten-fogalommal hovatovább nem tudnak mit kezdeni s az erény fogalmába foglalt követelések alól is egyre inkább keres az ember felszabadulást. A felvilágosodás úgy vélte, hogy a halhatatlanság fogalmát a tudomány eszközeivel be lehet bizonyítani. Kant ezt a feltevést is szétrombolta éleselméjű kritikájával: a halhatatlanság képzete most már csak az erény és boldogság közti feszültség megszüntetését követelő „gyakorlati ész"-nek, ill. erkölcsi törvénynek a posztulatumává lesz. Nem kísérhetjük figyelemmel a halhatatlanság fogalmának a további szekularizálódását a felvilágosodás óta. Mégis ki kell azonban emelnünk legalább néhány mozzanatot. Egyik az a kritika, amelyet a halhatatlanság-Ilit gondolatkörén Feuerbach gyakorolt. Feuerbach eredetileg Hegel iskolájához tartozott. Vallásfilozófiájában azt az álláspontot képviselte, hogy az ember a vallást, ill. annak fogalmait maga produkálja oly módon, hogy saját kívánságait és szükségleteit kivetíti a végtelenségbe és azokat mint isteneket állítja szembe önmagával. A halhatatlanság-hitnél is abból indul ki: quod volumus, credimus; azt hisszük el legszívesebben, amit nagyon kívánunk. Ennek alapján szerinte a halhatatlanság hite emberi önfenntartási ösztönünknek a kifejlődése, álomkép, amelynek gyökere a kívánság és az életöröm, az élethez való ragaszkodás, a haláltól való félelem és a bennünket eltöltő reménység. Ezért örökkévalónak Feuerbach szerint csak az embert, a szellemet, a tudatot lehet mondani: mindig lesznek emberek, mindig lesz szellem és tudat. De egyéni halhatatlanságra nem számíthatunk. Feuerbach kritikája a halhatatlanság-hiten nemcsak éleslátása és sokak számára meggyőző volta miatt tanulságos számunkra is, de egyúttal mutatja azt is, hogy a halhatatlanság-hit a modern ember számára jóformán teljesen megfoghatatlan ábrándképpé lett, megüresedett. Ezt a tényt csak még jobban alátámasztották a természettudomány, különösen pedig az orvos•') Nem véletlen, hogy a Harmati által „bizonyságul" felsorakoztatott énekversek közül a halhatatlan lelket és a halhatatlanságot egyedül a racionalizmus korából származó énekek emlegetik!
