Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 8. fejezet. A teológia „tudományos" jellege

ban a teológiai tudomány értelmezi azt a világot, melyben kül­detését teljesíti: e nélkül az értelmezés nélkül az egyház szol­gálata a világban sötétben tapogatódzna és vakon botorkálna. De a tudományos teológia az egyház számára nemcsak azért fontos, mert segíti az egyházat akkor, amikor a világban tájé­kozódik, hogy küldetését teljesíthesse. Fontos a teológiai tudo­mány az egyház számára azért is, mert egyfelől értelmünk ere­jével világítja át az egyház szolgálatát és küldetését s így segíti az egyházat, hogy szolgálatában és küldetésének a teljesítésében megmaradjon a helyes úton. Másfelől a tudományos teológia szolgálata belekapcsolódik az egyetemes emberi gondolkodásba és így az ember számára is igyekszik egyengetni az utat Isten igéjének a meghallása felé. Éppen ezért a teológia sem mondhat íe arról az igényről, hogy van helye a tudomdnyők soraiban. Ezért a tudományos teológia igényét az egyház szempontjából sem el nem ejthetjük, sem vissza nem utasíthatjuk. Mint minden tudományban, úgy a teológiában is természet­szerűleg érvényesülnek a tudományos ismerés alapfeltételei. Ha ezeket a teológiai kutatás mellőzné, akkor veszélyeztetné a maga tudományos jellegét. Láttuk azonban, hogy a modern teológia csődjét nagyrészben az a körülmény okozta, hogy a teológia feltétel nélkül kiszolgáltatta magát egy, az általa vizsgált „való­ság" szempontjából nem teljes tudományfogalomnak és a belőle következő tudományos munkamódszereknek. Ennek a felisme­résnek óvatosságra kell intenie a teológiai tudományt. Pontosab­ban ez szükségessé teszi, hogy a teológia újból megvizsgálja a tudományhoz való viszonyát és azt a saját előfeltételének meg­felelően tisztázza. Ennek a kérdésnek a megvizsgálásánál alap­vető két szempont. Egyfelől a teológiai kutatásnak mindig világosan kell látnia és szem előtt kell tartania, hogy az a „valóság", mely tudomá­nyának mintegy a „tárgyát" alkotja, — t. i. az isteni kinyilatkoz­tatás, — különbözik minden más tudománynak az immanens világ síkján megragadható és vizsgált „tárgyától". Az Isten igé­jében — összefoglalva: Krisztusban — foglalt kinyilatkoztatás ugyan annyiban ,jhasonló" sok más tudomány „tárgyához", hogy nem az emberi elme kigondolása vagy alkotása. De ugyan­akkor különbözik is azoktól a tudományoktól, amelyeknek tárgya az emberi elme alkotása, mint pl. a költészet, az irodalom, a tu­domány és egyéb művészetek. Az isteni kinyilatkoztatás, aho­gyan az Isten igéjében feltárul előttünk, nem is tisztára lelki valóság, mint egyéb tudattartalmaink. De nem is olyan értelem­ben objektív adottság, mint ahogyan egyéb vallások az illető vallások híveinek a lelki magatartásán túlmenő valóságok. Amennyiben Istennek az igében minket megszólító, bennünket 80

Next

/
Thumbnails
Contents