Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 8. fejezet. A teológia „tudományos" jellege

alexandriai teológiai iskolában alakult ki és virágzott fel először a teológiai tudomány, részben a Szentírás értelmezésének és szövegkritikájának a megalapozásával, részben pedig a keresztyén tanítás rendszeres összefoglalásával. Alexandriai Kelemen, (megh. 215 előtt), majd pedig Origenes (megh. 253/254-ben) — a keleti egyháznak a legkiválóbb, a pogányok által is elismert tudósa, — voltak ennek a teológiai munkának a megalapozói. A teológiai tudományt magas virágzási fokra emelték keleten görög és szír, nyugaton pedig latin egyházi tudósok („egyházi atyák"). Munkájuk hátterévé vált az óegyházi dogmaalkotásnak. Ugyancsak magas tudományos színvonalat ért el a keresztyén teológia a középkorban az ú. n. skolasztikában. A középkori teológia különféle iskolái rakták le a katolikus teológia mind máig is sok tekintetben irányadó alapjait. A középkori egyházi tudósok közül Aquino-i Tamás korának egyik legkiválóbb szelleme volt. Tudományos hatása nemcsak utódaira volt igen nagy, de a katolikus egyházban ma is egyre inkább normatív teológusnak számít. Az újkorban először a reformáció nyomán virágzott fel a teológiai tudomány protestáns, de azután nem kevésbbé katolikus oldalon is. A ó-protestáns teológusok munkájának ma is nagy jelentősége van számunkra. Ugyanakkor katolikus tudósok pompásan megszervezett és hangyaszorgalmú munkája öszszegyűjtötte az egyház ó- és középkori története számára nélkülözhetetlen forrásanyagot („kútfőket"): ma is jórészt ezeknek a tudósoknak a munkáját használjuk. A felvilágosodás kora óta lassanként és fokozatosan kialakuló modern teológiai kutatás főként az írásmagyarázat és az egyház-, ill. dogmatörténeti kutatás számára vált jelentőssé. A protestáns teológia teljesítménye ebben a korban megtermékenyítette más felekezetek teológiai munkáját is és példaképül szolgált azoknak. Ε tekintetben a modern teológia régebbi korszakokhoz való viszonyban is gazdag örökséget hagyott a későbbi nemzedékekre. 2. A teológiai tudományok történetének gazdag kincsestára a tudományok történetének is egyik ragyogó lapja. A teológiai kutatás nem egyszer előzött meg más tudományágakat, fedezett fel, dolgozott ki és alkalmazott először új kutatási módszereket, amelyeket azután egyéb tudományágak átvettek és a maguk területén alkalmaztak. Viszont természetesen a teológiai tudomány is tanult más tudományoktól és az azokban alkalmazott módszerektől. így a teológiai tudomány állandó kölcsönhatásban veit az európai tudományosság szellemi életével. Ez maga is figyelmeztethet arra, hogy az egyház nem mondhat le a tudományos teológia szolgálatáról. Hiszen az egyház számára elsősor79