Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 8. fejezet. A teológia „tudományos" jellege

közel kétezer esztendő óta sok áldás forrásává. A teológiával szemben tanúsított bizalmatlanságnak nem egy példája fordult elő az egyháztörténet folyamán, de az egyház mindig súlyos árat fizetett érte. Az az egyház, amely lemond a teológia szolgálatáról, és nem vállalja állandóan a teológia szolgálatának a kockázatát, szükségképen botladozik, amikor az evangélium üzenetének a tisztaságát kell biztosítania emberi gondolatok és vélekedések, valamint a világi gondolkodás részéről érkező kísértésekkel szemben. Amilyen szüksége van a teológiának arra, hogy az egyház imádsága és hite kísérje szolgálatát, éppen olyan szüksége van az egyháznak is arra, hogy a teológia szolgálata által mindig újból megvizsgálja és próba alá vettesse a saját szolgálatát és vigyázzon arra, hogy tanításában tiszta és egészséges, életében pedig szent és Istennek kedves legyen. 8. FEJEZET A teológia „tudományos" jellege Teológia és teológiai tudomány Amint láttuk, főként a modern teológia volt az, amely igényt tartott arra, hogy tudományos jellegét elismerjék. A teológia azonban jóval régebbi annál az igénynél, hogy a teológia „tudomány" legyen. A teológiának nincs szükségképen tudományos jellege. Ez más szóval azt jelenti, hogy a teológia művelhető az egyházban a nélkül is, hogy szorosan vett tudományos jellegre igényt tartson. Az egyház régtől fogva, mondhatni megalakulása óta igénybe vette a teológia szolgálatát, de az, amit teológiai tudománynak szoktunk mondani, csak jóval későbben, szinte azt lehet mondani, csak évszázadok multán jelentkezett és virágzott fel. Már a keresztyénségnék az első századaiból sok olyan irat maradt ránk, melyekre joggal mondhatjuk, hogy teológiai iratok (nem tisztára az egyház üzenetének a tolmácsolásai vagy az áhitatossági irodalom termékei), mégsem viselik magukon a „tudomány" bélyegét és pedig nemcsak modern, hanem a saját koruknak megfelelő értelemben sem. Ez nemcsak a keresztyénség első századaiban volt így, hanem így volt mindig s így van ma is. Gondolhatunk ennél pl. Luther irataira. Igen sok olyan van köztük, amely túlmegy az áhítatossági irodalom határain és kimondottan teológiai irat jellegével bír, pl. „A jócselekedetekről", vagy „A keresztyén ember szabadságáról"; ilyen igen sok vita77