Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 7. fejezet. Teológia és egyház

nubizonyságtétel magában véve még nem teológia, azonban lehetővé teszi a teológia munkáját, mivel Isten a Szentlélek által formálja értelmünket is és azt is igéjének a szolgálatába állítja. Ezzel Isten maga ad segítséget, ahhoz, hogy „szeretetünk még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden megértésben, hogy megítélhessük, mi a rossz és mi a jó" (Fii. 1, 9—10). Ha ezt a funkciót nemcsak egyéni életünkre nézve végezzük el, hanem az egyház szolgálatában és ha tanítunk vele, akkor ez már „teológia". Λ teológia egyházias jellege Az elmondottakkal nagyjából feleletet adtunk arra a kérdésre is, hogy mi a teológia egyházias jellege. „Egyházias" jellege van a teológiának annyiban, amennyiben az az egyház funkciója. Az egyház ezt a funkcióját hívei, főként pedig lelkészei, teológusai által végzi. Bennük elevenen él az egyház hite, amely minden teológiai munkának az előfeltétele. Mivel pedig az egy Anyaszentegyház a történelem folyamán egyes egyházakra, „felekezetek"-re tagolódott, azért a teológia természetszerűleg nyer nemcsak egyházias, hanem egyenesen konfesszionális („felekezeti") jelleget. A múlt század folyamán a teológiai liberalizmus idején a teológiának a konfeszszionális jellege egyre inkább elhalványodott és az egyház iránt egyre inkább semlegessé váló hittudomány már-már általános, színtelen „protestáns" jelleget kapott. A teológiai eszmélés folytán azonban a konfesszionális meghatározottság ismét erősebben jelentkezik. Ez azt is jelenti, hogy a teológia ismét jobban igazodik az egyház tanításához és az evangélium olyan értelmű hirdetésének a szolgálatában áll, ahogyan azt az egyház a hitvallásaiban vallja. A teológia így is az egyház szolgálatába áll. A teológiának ebből a sajátosan egyházias jellegéből következik, hogy mindig végzetessé -válik a teológiára, ha függetleníteni igyekszik magát az egyháztól: az ilyen teológia saját eleven gyökereit vágja el. Nem tudja megragadni az evangélium üzenetét még abban a viszonylagos teljességben sem, amelyet a felekezetekre tagolódott keresztyénség nyújt neki. Főként pedig elvész számára az egyház. Pedig az Isten megmentő cselekedete mindig az egyházban aktualizálódik és a hit csonka, elszegényedett, ha nem az egyház közösségében él. De nem kevésbbé végzetes az is, ha az egyház megfeledkezik a teológia funkciójáról, azt mint jelentéktelent mellőzi és lenézi vagy éppenséggel gyanakvással tekint rá és bizalmatlan iránta. Ha ez megtörténik, az egyház olyan szükséges funkciót utasít el magától és olyan szolgálatnak az áldásait veti meg, melyet Isten maga helyezett az egyházba és tett számára immár 76