Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 6. fejezet. A teológiai eszmélés

jobb és igazabb megismerése után, sőt új transzcendencia-tudat is mutatkozott. Ez sokszor pervertált formában nyilatkozik meg, mint amilyen a spiritizmus, az érdeklődés az ú. n. okkult jelenségek iránt. Sokszor tapasztalhatunk meglepően babonás gondolkodást olyanoknál is, akik egyébként a racionális tudományos gondolkodás bűvkörében élnek. Az ilyen ember hajlandó hinni jóslásokban és titokzatos „predesztináltságban", vagy egyenesen „korszerűen" újítja fel a rég letűntnek vélt asztrológiát. A megváltozott helyzet jelei mutatkoznak ma gyülekezeteinkben is. Az evangéliumot nyíltabban és őszintébben hallgatják és evangéliumibb hittel fogadják, mint tették azt a század elején. A kinyilatkoztatás szót manapság igen sokféle értelemben használják. „Kinyilatkoztatásának mondják pl. azt is, amikor az ember előtt titokzatos

K talán intuitív módon tárul fel valami a világvalóságnak és emberi egzisztenciánknak a titokzatosságából. Költők nem egyszer használják ezt a kifejezést divinációsnak gondolt élményeik és meglátásaik megjelölésére. Ugyancsak szívesen használták és használják ezt a szót gnosztikusok és misztikusok, spiritiszták és okkultisták, amikor a természet világán belül jelentkező egyes titokzatos jelenségeket, démonikusnak és mágikusnak érzett erőmegnyilatkozásokat mondanak kinyilatkoztatásnak. De alkalmazzák egyesek ezt a megjelölést a „természet csodáira", a történeti élet geniális és „teremtő", újat alkotó megnyilatkozásaira is. Mindez azonban nem megy túl az immanencia határain és nem a transcendens Isten kinyilatkoztatása. ' Keresztyén értelemben kinyilatkoztatásról mindig csak akkor beszélünk, ha arról van szó, hogy a transcendens Isten közli önmagát velünk, szól hozzánk, közösséget létesít velünk. A kinyilatkoztatásban mindig a transcendens Isten szólít meg és követel magának bennünket, velünk közösségre lép és minket saját örökkévalóságának az osztályosaivá tesz, nekünk „örök életet" ád. A „kinyilatkoztatás" nem tartozik a Szentírás alapfogalmai közé, azt inkább a teológiai gondolkodás tette központi jellegű fGgalommá. Ezért ennek a fogalomnak a teológiai gondolkodásban is többféle színeződése van. Ilyen értelemben állapítjuk meg: a kinyilatkoztatás Istennek az a hozzánk, bűnös emberekhez lehajló kegyelmes cselekedete, mellyel minket Jézus Krisztus, a testté lett Ige által megvált és nekünk üdvösséget ajándékoz. 66