Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 6. fejezet. A teológiai eszmélés

Ezt a meghatározást néhány mondattal még körül kell írnunk, hogy azt világosabbá tegyük. 1. A kinyilatkoztatás központi tartalmát és átfogó egészét egy szóval úgy jelölhetjük meg, hogy az az evangélium. Ez a szó azonban nem csak azt jelöli meg, amit Jézus hirdetett és tanított, aminthogy az Újszövetségben Pál apostol és egyéb újszövetségi írók sem ebben a „történeti" értelemben használják. Az „evangélium" mindannák átfogó és összefoglaló megjelölése, amit Isten Krisztus által üdvösségünkre cselekedett. Ehhez hozzátartozik az is, amit Jézus hirdetett és tanított, de az is, amit Jézus cselekedett. Mindez hiányos volna még, ha megfeledkeznénk arról, hogy Jézus döntő életmüve a golgotai kereszten szerzett váltság. Jézus tanítása, cselekedete, sőt halála is elmerülhetne a feledés homályában, ha nem válna számunkra érvényessé azáltal, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül. Az evangéliumnak ezt az átfogó értelmét, tulaj donképen i tartalmát, summáját és gazdagságát fejezi ki Ján. 1, 14 mondata: ..Az Ige testté lett". Ez a testté lett Ige az evangélium a maga teljes értelme és tartalma szerint. Ez a testté lett Ige a kinyilatkoztatás mindent magába ölelő tartalma. Ez tehát mintegy a „tárgya" a teológiának, ezért az az „ige teológiája". A kinyilatkoztatásnak evvel az értelmezésével elhárítjuk azt a manapság nagyon gyakori és elterjedt felfogást, amely a kinyilatkoztatást összefoglaló megjelölésnek tekinti Istennek a törvényben és az evangéliumban önmagát közlő cselekedete számára. Ebben a szóhasználatban Isten kinyilatkoztatása egyaránt törvény és evangélium, legtöbbször olyan értelmezés szerint, hogy a kinyilatkoztatásban törvény és evangélium a történeti egymásután sorrendjét jelöli meg. Az Újszövetség bizonyságtétele azonban Istennék azt a cselekedetét, amellyel Jézus Krisztusban hozzánk lehajol és minket megvált, ,,evangélium''-nak mondja. A törvényben ugyan Isten akarata jut kifejezésre, azonban a törvénynek nem az a célja, hogy nekünk az üdvösségre vezető utat megmutassa. A törvény inkább azért „jött be, hogy a bűn megsokasodjék" (Rm. 5, 20). Ezért „a törvény haragot szül" (Rm. 4, 15): nem Isten kegyelmét, közvetíti, hanem haragját és ítéletét zúdítja ránk. Törvény és evangélium tehát nem az Isten kinyilatkoztatásának két egymást kiegészítő mozzanata, melyeket egyformán lehetne a „kinyilatkoztatás" átfogó fogalma alá foglalni. Törvény és evangélium inkább dialektikus viszonyban van egymással: amíg az ember a törvény (hatálya) alatt van, Isten az emberre bűne miatt ítéletével sujt le. Csak ha meghalljuk az evangélium igéjét, és elnyerjük Krisztusban a bűnbocsánatot, Isten pedig a Szentlélek által „új emberré" formál minket, akkor van „életünk" és szabadultunk fel a törvény hatálya alól. G7