Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

I. rész. „Teológus" és „teológia" - 1. fejezet. A lelkészi „hivatás"

I. RÉSZ „TEOLÓGUS" ÉS „TEOLÓGIA" A „teológus" megtisztelő nevével az ókori egyiházban először és különösképen János evangélistát illették. Azóta a „teológus" név nemes veretű valutája megkopott. Ma egyformán megadjuk ezt a nevet azoknak, akik az egyházban a teológia tudományát művelik, és azoknak, akik mint az egyház szolgálatában álló lelkészek a teológiát „tanulták", sőt megszoktuk azt is, hogy evvel a névvel jelöljük meg azokat is, akik a lelkészi szolgálatra készülnek. A teológia és a teológus mindenképen elválaszthatatlan kapcsolatban vannak egymással. Ezért először a „teológusról" szólunk. Amikor teológusról van szó. akkor a szónak mind a három mai értelmére gondolunk. I. FEJEZET 1. A lelkészi „hivatás". Lelkészi — „pálya"? A különféle életpályák közt, amelyek a pályaválasztás előtt álló fiatalokat csábítják, szerényen húzódik meg az evangélikus lelkészi „pálya". A lelkészi „pálya" szó azonban nem is alkalmas annak a megjelölésére, amiről szó van. Ezt a „pályát" nem lehet, ill. nem szabad úgy „választani", ahogyan más pályákra szoktak indulni a fiatalok. A pályaválasztásnál rendesen a hajlam, a lehetőségek és kilátások szoktak dönteni, de sokszor közbeszólnak az említett tényezőknél külső, esetleges körülmények is, mint pl. a családtagok és rokonok, a barátok és nevelők, tanárok által adott indítások. Nem mindig lehet elkerülni, hogy azoknál, akik lelkészi szolgálatra jelentkeznek vagy arra készülnek, ilyen vagy hasonló szempontok is közbe ne szóljanak, sőt esetleg döntő súllyal essenek latba. Azonban elejétől fogva tudnunk kell, hogy a tisztára e világi és emberi indítékokat minél erőteljesebben ki kell zárni annak, aki Krisztusnak és — ami más szóval ugyanazt 7