Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 5. fejezet. A „modern teológia" útja

zősége és egymásnak ellentmondó nézetek ellenére is megegyeztek, t. i. mind abban, hogy valamilyen formában a vallásból mint adottságból, ill. a hitből és így a vallásos élményből indultak ki. Ugyancsak egyformán a történeti szempontot alkalmazták a Szentírás értelmezésében, noha némelyik iskola ezt következetesebben és radikálisabban tette, míg a másik jobban számolt az egyházi hagyománnyal. Az eltérés az egyes iskolák között főként abban jelentkezett, hogy némelyik irányzat szabadabban, némelyik pedig konzervatívabban értelmezte az egyházhoz való viszonyt. Ehhez képest egyik „szabadelvűbb", a másik „konzervatívabb" volt. Ugyanezért egyik iskola a modern gondolkodással szemben inkább nyílt és szabadelvű, a másik pedig inkább „apologetikus" magatartást tanúsított. Alapjában véve azonban a konzervatív és egyházias jellegű iskolák is ugyanannak a racionális tudományos gondolkodásnak a síkján mozogtak, mint liberális ellenfeleik. Ilyen módon a sok különféle változat között is a modern teológiának lényegileg két főirányzata alakult ki. Egyik az, amit összefoglaló névvel teológiai liberalizmusnak vagy röviden liberális teológiának szoktunk mondani, a másik ipedig a konzervatív vagy egyházias teológia. A teológiai liberalizmus A teológia két alapirányzata közül a liberális teológia volt az elevenebb. Értett ahhoz is, hogy hatásosan szóljon bele korának a szellemi életébe és hogy tekintélyt biztosítson magának a tudományok sorában. A liberális teológia Schleiermacher örökségéből főként azt az alapvető szempontot igyekezett hasznosítani, hogy a vallás szellemi életünknek a tudástól és az erkölcsiségtől élesen elkülönülő területe. Minden liberális teológiai irányzat lényegileg abból indul ki, hogy a teológiának a „vallás" mint szellemi életünkben reálisan adott valóság a tárgya és ,a munkaterülete, mert a vallás és annak alanyi formája a hit, mint a tudatnak a közvetlen meghatározottsága egyaránt egzisztenciális adottság és tapasztalatilag körülírható valóság. így a teológiai liberalizmus számára a teológia a hit tudománya. Ennél a megállapításnál a hangsúly a teológiának a tudomány-jellegére esik. A modern tudományok rendszerében a teológia így kapja meg a maga helyét és válik a többi tudományokkal egyenrangúvá. Amint láttuk, már Schleiermacher is hangsúlyozta, hogy a teológia „pozitív tudomány". Még pedig úgy tudomány a teológia, hogy tárgya és .munkaterülete a keresztyén hit a maga tapasztalati és történeti valóságával, de tudomány úgy is, hogy kifejti a maga elvi igazságtartalmát. 4' 51