Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 5. fejezet. A „modern teológia" útja

életének az elmúlt századai, az egyház tanításának a kialakulása, a dogmák története az egymást követő egyháztörténeti korszakokban addig elképzelhetetlen gazdagságban és sokszínűségben világosodott meg és számos átfogó szintézisben rajzolódott fel az érdeklődők előtt. A bibliai filológia a filológiai tudományoknak, az egyháztörténet pedig a történeti tudományoknak a munkájához is szorosan felzárkózott és elismerést szerzett magának. Izráel vallástörténete, a keresztyénség keletkezésének és első kialakulásának a vallástörténete pedig az általános vallástörténeti kutatásban biztosított magának elismert helyet. A teológiai tudományok fellendüléséhez tartozik hozzá az is, hogy az addig elhanyagolt és csak rendszertelenül művelt „gyakorlati teológia" ágai kiépültek és azokat a kutatás új szempontokkal, elsősorban a gyakorlati egyházi szolgálat történetének a feltárásával alapozta meg. A mult századnak ezt a rendkívül széles skálájú teológiai munkáját jellemzi, hogy benne szinte áttekinthetetlenül sok új szempont és megfigyelés jelentkezik. A régi nagy, de mindig új megoldásra váró teológiai problémákat a kutatók új vagy újszerűnek látszó szempontokkal próbálják megközelíteni. Ha a mult század teológiájának ezt a messze elágazó sokszínűségét és gazdagságát nézzük, akkor az előző századok termése szinte soványnak, sőt elenyészőnek látszik az itt állandóan mutatkozó bőség mellett. Pedig ez a nagy bőséggel folyó teológiai munka és a szinte áttekinthetetlenül gazdag irodalom mélységes belső bajokat rejteget, úgyhogy bősége és gazdagsága csalóka látszattá válik — legalább is sok esetben. Ezért válik a teológiai irodalom olyan efemerré, olyan máról holnapra való szenzációk sorozatává akkor is, ha valóban nagy tudással és koncepcióval készült művekről van szó. Azok a hibaforrások, amelyek a „modern teológia" alapkoncepciójában mutatkoztak, hamarosan felfakadtak. Ezek végeredményben ugyanúgy zsákutcába vitték a ,^modern teológiát", mint ahogyan annak idején a felvilágosodás és Kant kriticizmusa felőrölte a „hagyományos teológiát". Amint láttuk, a „modern teológia" gyökénhibája a szubjektívizmus és az evvel összefüggő anthropocentrikus jelleg volt. Az egymás után jövő teológiai nemzedékeknél ez a hiba egyre nagyobb mértékben jelentkezett és egyre inkább éreztette bomlasztó hatását. A szubjektívizmus elkerülhetetlen következménye volt, hogy a modern teológia számos iskolára, irányzatra, sőt „párt"ra szakadt, melyek egymás ellen sokszor igen éles harcot vívtak. Pedig ezek az iskolák alapjában megegyeztek, noha az ellentétek köztük sokszor igen élesek voltak. A részletfelfogások különbö50 •""OfSiAeOS^V. e-VAVGÍÜKO* *]