Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 1 fejezet. A teológia szó jelentése

abban az értelemben használta, mint kortársai, — filozófiai fel­adatnak minősítette az istenségről szóló helyes tanítás és vele együtt a helyes istenfogalom kialakítását. Ezért szerinte a „teoló­gia", a metafizika körébe tartozik, sőt maga a metafizika (a πρώτη φιλοσοφία ) a θεολογική sc. επιστήμη, vagyis „teológiai tudomány", azaz az a tudomány, mely az „istenségről" szóló helyes tanítást kifejti. (V. ö. Arist. Met. IV, 1, 1; IV, 3). így különböztet meg Aristoteles háromféle filozófiát: matematikai, természettudo­mányi és teológiai filozófiát. 1 Aristoteles nyomán különböztette meg a stoicizmus, az ókor egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata a „mitikus", a „fizikai" (pontosabban: filozófiai) és „politikai" teológiát. Az első a mítoszok feljegyzése, a második az istenfogalom filozófiai értelmezése, a harmadik az állami rendelkezéseket állapítja meg az istenek kultuszára vonatkozólag (tehát megközelíti a „vallás­történet", ill. „egyházjog" értelmét). 2 Számunkra fontos annak a megállapítása, hogy a stoikusok aknázzák ki a mítoszokat a filozófia számára: náluk a „teológia" mint az istenségről szóló tanítás a filozófia egyik része. Ha ezt a görög szóhasználatot áttekintjük, akkor könnyű megállapítani, hogy a „teológia" sző alapértelme mindig az em­bernek az istenségről való beszéde, ill. az embernek az isten­ségre vonatkozó elgondolása, fogalomalkotása. Az ember igyek­szik saját ismerő képességével, főként értelmével megismerni az istenséget, ennek alapján megalkotni a helyes „istenfogalmat'* és azt beleilleszteni világképébe. A „teológia" e szerint a szó­használat szerint az istenségről, ill. az „isteni dolgokról" (vele együtt a „vallás"-ról) szóló tanítás, ill. tudomány. A teológia szónak ezt a pogány fogalmát vették át és al­kalmaznák keresztyén írók is kb. a Kr. u. 2. századtól fogva, ami­kor a szó keresztyén iratokban először fordul elő. Először t. i. azoknál a keresztyén íróknál találkozunk vele, akik vállalkoz­tak arra, hogy a keresztyén hitet védelmükbe vegyék pogány el­lenfeleikkel és az állami hatóságokkal szemben. Ezek a tanítók, az ú. n. „apologéták" a teológia szót még teljesen a szokványos pogány szóhasználat gyakorlata szerint alkalmazták s vele a po­gány istenekre vonatkozó tanítást jelölték meg. Ez a szóhasz­nálat keresztyén íróknál még az 5. században is kimutatható: így beszélnek keresztyén írók is a filozófusok „teológiájáról."* Csak lassanként alkalmazták a szót egészen új értelemben a ke­resztyén tanításra s így nyert az — főként Athanasiusió 1 fogva — új, keresztyén értelmet. 24

Next

/
Thumbnails
Contents