Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 5. fejezet. Az apologetika

tyén írók ,,apologiák"-kal védelmükbe vették az egyházat. Az „apologetika" ennek a szóhasználatnak az alapján alakult ki s az apologiának a „tudományát" vagy másként a keresztyén hit védelmének a rendszeres kifejtését jelöli. Már a szóhasználat is mutatja, hogy ez a megjelölés kettős értelmet foglal magában. Apologetikának egyfelől a keresztyén hit tudományos védelmének az alapvetését mondjuk, másfelől azonban ugyanevvel a szóval jelöljük meg a keresztyén hit védelmének a rendszeres tartalmi kifejtését is. Az értelmi kettősség azonban nem okoz súlyosabb zavarokat, ha a fogalomra nézve bizonytalanságot is rejt magában. Ügy is fel lehet t. i. fogni, hogy a keresztyén hit védelmének a rendszeres kifejtése arra az alapvetésre épít, amely az apologetika első feladata. A szokványos szóhasználatban mindazt apologetikának szokták mondani, ami hozzátartozik a keresztyén hit védelméhez a világnézeti harcban, így az „apologetika" szó sokszor szinonimmá válik az „apologiá"val. Az apologetika tárgyköre és feladata Az evangélium üzenetének a tolmácsolásában és a keresztyén hit prédikálásában mindig voltak apologetikus vonások, vagyis olyan mozzanatok, amelyek azt a világ támadásával szemben „igazolni", tehát helyesnek bizonyítani igyekeztek. Ezek az apologetikus mozzanatok azonban akkor fejlődtek ki apologiává, amikor a keresztyénség-ellenes harc a világban fellángolt és a keresztyénség belekerült a világnézeti küzdelembe. Ez a harc indította a keresztyénséget arra, hogy a másként gondolkodók előtt igyekezzék rámutatni hitének alapjára és igazságtartalmára és ezzel azt mintegy „igazolja". Az apologetika mint gyakorlati hitvédelem így arra törekszik, hogy eleget tegyen annak az intelemnek, melyet 1. Pét. 3, 15—16 fejez ki: „Legyetek készek mindig megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet" (v. ö. Kol. 4, 5—6). Ilyen értelemben alakult ki az óegyházi keresztyén hitvédelem a római birodalomban, az ókori filozófiai világképpel és általában az ókori pogánysággal szemben. Az ókori hitvédelem mindenek előtt arra törekedett, hogy igazolja a keresztyénséget a római birodalom képviselői és minden másként gondolkodó előtt annak megmutatásával, hogy a keresztyénség nemcsak nem államellenes, hanem inkább mint polgári hivatásában szorgalmasan és csendesen dolgozó polgárság az állam egyik legfőbb támasza. De ezen az igazoláson túl átment a támadásba is, kimutatta a pogány vallások belső ellentmondásait és tarthatatlanságát, ugyanakkor pedig rámutatott a keresztyén hit erkölcsi felsőbbrendűségére. Az antik pogány világgal való leszámolás176