Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 4. fejezet. A keresztyén etika
letnek gyakorlati értéke van, mert útmutatást ad az embernek, hogyan cselekedjék helyesen. Az etika mindig olyan tudomány, amely gyakorlati etikai cselekvésre akarja az embert indítani. Így mondja már Aristoteles is: „Az erkölcstani vizsgálódásokkal nem azért bajlódunk, hogy tudjuk, mi az erény, — ennek nem volna semmiféle haszna, — hanem azért, hogy erényes emberek legyünk." 5 9 Az etikai kérdésekre a filozófiai gondolkodás az ókortól fogva napjainkig igen nagy gondot fordított. Így a filozófiai etikának hosszú és változatos története van. Ennek során a filozófiai gondolkodás különféle alapokról elindulva igyekezett megközelíteni feladatát és ezért sokféle feleletet adott az alapkérdésekre. Nagyjából a filozófiai etikának három főirányát lehet megkülönböztetni : a) Az eudemonisztikus etika. Középpontjában az a kérdés áll: hogyan érhetem el az erkölcsi jót és általa a „boldogságot". Ennek az etikai gondolkodásnak az értelmében a jót azért cselekszem, hogy „boldog" legyek. Eudemonisztikus volt legnagyobbrészt az ókori görög filozófiai etika. b) Az „erénytan". Ennek az etikai gondolkodásnak az alapkérdése: hogyan cselekszem erényesen? Ez az etikai irányzat arra törekszik, hogy az erkölcsi ember képességeinek, erejének a kiművelésével érje el az erkölcsi célt. Ha az erénytan nemcsak az egyén erkölcsi erejének a kiművelésére törekszik, hanem valamely közösséget, pl. a népet tartja szem előtt, akkor közösségi („kollektív") etikává (pl. népi etikává) lesz. Ha pedig az egész emberiséget tartja szem előtt, akkor kultúretikává tágul. c) A „kötelességtan". Ennek az etikai gondolkodásnak az alaptémája az erkölcsi kötelesség. Ezt az irányzatot fejtette ki etikájában Kant, akinél az „etikai imperativus" válik az erkölcstan alapfogalmává. Kant etikája az erekölcsi idealizmus értelmében megfogalmazott erkölcsi törvényre alapozódik s annak kifejtésévé válik. 3. A keresztyén etikai gondolkodásra már igen korán erős befolyást gyakorolt a görög filozófiai etika. A görög filozófiai etikának (főként a stoicizmusnak) a hatása a hellenisztikus zsidóságban is erősen érezhető s innét szinte észrevétlenül ment át a keresztyénségbe. Különösen fontossá lett azonban, hogy a középkori teológusok (a „skolasztikusok") átvették részben a platonizmusból, részben az aristotelesi etikából a négy főerényt, (bátorság, bölcseség, mértékletesség és igazságosság), mint filozófiai főerényeket. Ezekre épített rá a katolikus teológia három „teológiai erényt" (hit, remény, szeretet). Ebben az etikai szemléletmódban kifejezésre jut a katolikus etikai gondolkodás alapszempontja: az ember természetes erkölcsiségét megszenteli az 173
