Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 5. fejezet. Az összefoglaló írásmagyarázati tudományok

a modern teológia gondolatvilágát veszélyeztették és végezetül is csődbe vitték. A bibliai „vallástörténet" fogalmánál nemcsak az a veszély fenyegetett, hogy e tudományág elveszíti teológiai jellegét, hanem még inkább az, hogy elvész benne a Biblia kinyilatkoztatás-valósága. A bibliai vallástörténet egyes vallásos „géniuszok", Mózes, a próféták, Jézus, Pál apostol, a negyedik evangélista stb. vallásos élményeinek és vallásos „felfogásának" a történetévé válik a helyett, hogy megmutatná az isteni kinyilatkoztatás történetét, amint az a Biblia emibereit, mint „az Isten embereit" az Isten üdvösségszerző művének a szolgálatába állította. Mindezért a teológiai eszmélés körében újból hangsúly kerül a bibliai teológiára. Nem abban a régi értelemben, mintha a bibliai teológiának kellene a dogmatika számára a bibliai bizonyító anyagot szállítania, nem is abban a formában, mintha a bibliai teológiának a teológiai tanítás alapformáit kellene kfdolgoznia, hanem olyan értelemben, hogy annak feladata a Szentírás teológiai tartalmának a megragadása és e teológiai tartalom történeti formálódásának a megrajzolása. a) Az ótestámentomi teológia. Az ótestámentomi teológia a bibliai teológiának az Ószövetséggel foglalkozó része, amelynek tá'rgyát és feladatkörét a bibliai teológiának a teológiai értelme határozza meg. Az ótestámentomi teológia tárgykörének az értelmezését és tudományos feladatának a megoldását döntő módon az határozza meg, hogy hogyan értelmezzük magát az Ószövetséget. A keresztyén egyház az Ószövetség értelmét kezdettől fogva abban látta, hogy az Krisztusra és az ő művében létrejött beteljesedésre mutat. Az Ószövetség tehát az egyház számára nem olyan értelemben lezárt kánon, mint a zsidóság számára. Ha az Ószövetséget nem úgy értjük, hogy annak az önmagán túlmutató messiási „jövendölése" Krisztusban teljesedik be, akkor az egyház számára az Ószövetség elveszítette az értelmét és jelentőségét. Ebben az esetben az ószövetségi teológia kiszorul a keresztyén teológia köréből és legfeljebb az ótestámentomi vallástörténet irányvonalán mozog. Ezért az ószövetségi teológia feladatát csak úgy oldhatja meg helyesen, ha felismeri az Ószövetségnek a Krisztusra mutató messiási irányvonalát. Csak így lesz az ószövetségi teológia valóban a keresztyén teológia alkotóeleme. Mit jelent azonban az, hogy az Ószövetség Krisztusra mutat és Krisztusban kapja meg az értelmét és teljesedik be? Erre a kérdésre a választ itt nem adhatjuk meg részletesen. Tömören azonban meg lehet adni a feleletet úgy, hogy az Ószövetség lényeges tartalma az, hogy Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Ezt