Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 5. fejezet. Az összefoglaló írásmagyarázati tudományok

lógiának éppen az a feladata, hogy a különféle írásmagyarázati tudományoknak, első sorban magának az írásmagyarázatnak az eredményeit történelmi szempont segítségével dolgozza fel. A reformátorok a Szentírásban ismerték fel az egyháznak, főként pedig az egyház tanításának az alapját. Az Írás alapján harcoltak a tévtanítások ellen, ezért az egyház tiszta és hamisítatlan tanítását az írás alapján állapították meg: a Szentírás az egyedüli zsinórmérték hit és élet, keresztyén tanítás és erkölcsi magatartás tekintetében. Az egyház és a Szentírás tanításának az egybehangzását és egyazonos voltát bizonyította az egyházi ortodoxia idején az ó-protestáns dogmatika. Ennél a bizonyításnál a dogmatika állandóan hivatkozott az írásra, melyben a hitigazságok nem rendszeresen ugyan, de elejétől fogva végig mind megtalálhatók. A bibliai teológia ennek a dogmatikus szemléletmódnak az alapján alakult ki és feladatát abban látta, hogy a dogmatika számára gyűjtse össze azt a bibliai anyagot, amelyre annak az egyházi tan igazságának a bizonyításához szüksége volt. Ez a bibliai teológia így lényegileg a bizonyító erejű igéket („dicta probantia") kutatta fel a Bibliában. Bibliai teológia és dogmatika e szerint a szemléletmód szerint összeesnek. A felvilágosodás kora óta a bibliai teológia és a dogmatika feltételezett egysége egyre inkább szétesett. Ezért a felvilágosodás korától fogva egyre inkább megkülönböztették a „bibliai teológiát" a „dogmatikus teológiától" és az elsőt történeti szempont alatt kezdették művelni. így alakult ki a bibliai teológiának az a formája, amely a Szentírás egyes történetileg összetartozó csoportjainak (pl. a törvény, a próféták, Jézus, ill. az evangéliumok, Pál levelei, stb.) a „teológiáját" vagy „teológiai tanítási egységét" (az ú. n. ,,Lehrbegriff'-et) vagy „teológiai felfogását" próbálta kidolgozni. Ennél a kidolgozásnál is jórészt dogmatikus szempontok vezették a kutatást, mégis a dogmatikus szempontok a történeti szemléletmód uralma alá kerültek. Mivel pedig a „tan" egyoldalúan intellektuális fogalomnak bizonyult a Szentírás tartalmának a megragadására, azért a múlt század vége óta egyesek inkább a „vallás" fogalmát állították homloktérbe a „tan" vagy „tanítás" helyett. így a bibliai teológia alapjának és tárgyának a bibliai vallást, pontosabban az ótestámentomi vallást és Jézust, valamint az őskeresztyénség „vallását" tekintették, a bibliai teológiát pedig vallástörténeti szempont alatt tárgyalták. így beszéltek egyfelől ótestámentomi vallástörténetről vagy Izráel vallásának a történetéről, másfelől pedig az őskeresztyénség vallástörténetéről. Nem szorul hosszú bizonyításra, hogy ez a szemléletmód szoros kapcsolatban volt a modern teológia gondolkodásmódjával és magában hordotta mindazokat a hibaforrásokat is, melyek 132 /