Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 4. fejezet. Az előkészítő jellegű írásmagyarázati tudományok
méneutika csak annyiban különbözik más írásművek herméneutikájától, amennyiben tárgya a Szentírás. Különleges teológiai jelleget a bibliai herméneutikának éppen az a körülmény biztosít, hogy tárgya a Szentírás, mint az isteni kinyilatkoztatásról szóló tanubizonyságtétel és mint ennek a kinyilatkoztatásnak hitet ébresztő eszköze. A kinyilatkoztatásnak, ill. a róla szóló tanubizonyságtételnek, a Szentírásnak sincs más „logikája", mint az emberi szellem egyéb alkotásainak. Ha nem így volna, akkor nem is tudnánk megérteni Isten hozzánk szóló igéjét és minden megértési és értelmezési kísérlet hiábavaló volna. Éppen a Szentírásnak egyéb írásművekkel megegyező-„logikája" teszi lehetővé, hogy a Szentírásra is alkalmazzuk az egyéb írásműveknél is alkalmazható herméneutikai szabályokat. Ez a megállapítás azonban még nem mutatja meg a bibliai herméneutika sajátos feladatát, amely éppen tárgyából következik. A bibliai herméneutikának a teológiai jellegét t. i. nemcsak az a körülmény tanúsítja, hogy tárgya a Szentírás, hanem az is, hogy a Szentírás értelmezése a teológiai hermeneutikai feladaton túlmenően egyúttal egyházi szolgálat is. A bibliai herméneutika előtt tehát nemcsak az a feladat áll, hogy megkeresse a Szentírás helyes megértésének és értelmezésének a szabályait, hanem az is, hogy utat mutasson a Szentírásban foglalt ige tolmácsolására, — amennyiben az írás helyes értelmezése elválaszthatatlan annak a tolmácsolásától. Éppen ezért a bibliai herméneutikában is jelentkezik az a kettős teológiai kérdés, hogy mi a Szentírás teológiai értelme és jelentősége, és hogy hogyan viszonylik a Szentírásban egymáshoz az Isten igéje és az „emberi beszéd". 4 6 A herméneutika számára alapvető, hogy annak a művelője milyen feleletet ad erre a kettős kérdésre. A teológia hagyományos értelmezése a döntő hangsúlyt arra tette, hogy a Szentírás a maga teljes egészében Isten igéje és pedig a verbális inspiráció alapján Istennek olyan igéje, amelyben az emberi mozzanat csak arra terjed ki. hogy a szent írók leírták azt, amit nekik a Szentlélek diktált. Mivel pedig a Szentlélek tisztán és világosan, sőt félreérthetetlenül szól, azért az írásmagyarázatnak nincs más feladata, mint az, hogy ezt a tisztán és világosan szóló igét mintegy lefordítsa a különféle népek és nemzedékek nyelvére. Mikor a felvilágosodás korában a Szentírásnak ez a szemlélete lehetetlenné vált, akkor a történeti szemléletmód a Szentírás emberi oldalára tette a hangsúlyt. Ennek a szemléletnek a számára — mint láttuk, —a Szentírás emberi írásmű, benne az Isten beszéde feloldódik emberi szavakban, sőt Isten igéje maga is kegyes emberek vagy „ihletett férfiak" vallásos átélésében tükröződik. A történeti szemlélet számára ezért Isten igéje a Szentírásban elsikkad és 124
