Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 4. fejezet. Az előkészítő jellegű írásmagyarázati tudományok
lalkozik. Ebben az általános értelemben a herméheutika a filozófiai tudományok körébe tartozik, pontosabban a logikának az egyik elágazása. Az idegen lelki tartalmaknak, nevezetesen azok írásba foglalt formájának a helyes megértése 4 5 és értelmezése („magyarázata") mindig súlyos és felelősségteljes feladat. Ez a feladat a hétköznapi életben is jelentkezik, amikor pl. vita keletkezik arról, hogy valamely hozzánk intézett levelet vagy valamely nyilatkozatot hogyan kell érteni. Tudományos feladattá írásművek és irodalmi alkotások megértése és magyarázata azonban főként négy tudományban válik: 1. a teológiában, ahol a Szentírás értelmezéséről van szó; 2. a filozófiában, ahol a filozófiai gondolkodók műveinek az értelmezése egyik igen fontos feladat: 3. az irodalomtudományban, ahol irodalmi alkotások értelmezése azok szellemi tartalmának a feltárását is jelenti, és végül 4. a jogtudományban, ahol fontos feladat a törvények és más a jogi élet körébe tartozó műveknek (pl. szerződéseknek, végrendeleteknek, stb.) az értelmezése, magyarázata és esetleges alkalmazása. A herméneutika ilyen értelemben mintegy fordítottja azoknak az irodalom-tudományoknak, amelyek — mint a stilisztika, retorika és poétika — szellemi tartalmaknak az írásba foglalására nézve alkotnak szabályokat, ill. vizsgálják azokat a folyamatokat, amelyek az író lelkében adott tartalmak formába öntésénél és írásba rögzítésénél mutatkoznak. A herméneutika a formába öntött írásműtől igyekszik az utat visszafelé megtenni a mögötte levő lelki tartalomhoz. A „retorika" és a vele egy sorba tartozó irodalomtudományok egyfelől és a ^herméneutika" másfelől mintegy két ellentétes irányvonalban közelítik meg és vizsgálják az írásműveket és tárgyalják ugyanazt a szellemi műveletet. Amíg a filozófiai herméneutika a filozófiai műveket, a filológiai herméneutika az irodalmi műveket és a jogi herméneutika a jogalkotás műveinek az értelmezését tárgyalja, addig a teológiai herméneutika tárgya a Szentírás, mint írásmű. A teológiai herméneutika feladata az elmondottak alapján az, hogy vizsgálja és megállapítsa azokat az irányelveket és szabályokat, amelyeknek az alkalmazásával helyesen értelmezhetjük a Szentírást. A bibliai herméneutika a Szentírás magyarázatára alkalmazza azokat az elveket, szabályokat és szempontokat, amelyeket a herméneutika írásművek értelmezésére vonatkozólag megállapít. Ilyen értelemben a bibliai herméneutika a herméneutikai szabályoknak adott esetben, t. i. a Szentírás értelmezésére való alkalmazása. Ebből a nézőpontból tekintve .az írásmagyarázat eljárását, — éppen ez jelenti a herméneutika szabályainak a gyakorlati alkalmazását, — azt mondhatjuk, hogy a bibliai her123
