Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése
2 3 4 5 6 7 8 7,1 2-3 élőfa felett sem. / Azután egy másik angyalt láttam, aki napkelet felől jött elő: Nála volt Isten pecsétje és hangos szóval kiáltotta a négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt tegyenek a földön és a tengeren: / Ne tegyetek kárt se a földön, se a tengeren, se a fákban, míg meg nem pecsételjük Istenünk szolgáit homlokukon. / Majd hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer Izráel fiainak valamennyi törzséből: / Juda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Ruben törzséből tizenkétezer, Cád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt. A látomás új jelenetében a látnók a földet óriási lapos négyzetes tálnak gondolja, — ennek a szemléletnek a gyökerei az ó-babilóniai világképre nyúlnak vissza. A föld négy sarkánál a négy világtáj felől fújó szeleket látja, mint „angyalokat", — hasonlóan beszél a szerző a „tűz" (14,18) és a „víz" (16,5) „angyalairól" is. Ezek az „angyalok" a zsidó apokaliptikában a természeti erők megszemélyesített „szellemei". Így hallunk a szél, az eső, a hó stb. „angyalairól" vagy — ahogyan inkább mondanánk — „szellemeiről": vö. Jub. 2,2; Énók 15,4 és köv.; 61,12; 106,7. Ennek a szemléletmódnak megfelelően alkalmazza a szerző ezeket a megjelöléseket. Itt is ilyen „angyalok" parancsolnak a szeleknek: elindítják, ill. visszatartják őket. A pillanatnyi szélcsendet szemlélteti az a körülmény, hogy nemcsak a szárazon és tengeren nem fúj szél, de nem rázza a fákat sem. E nyugalom a szélcsend a kitörő vihar előtt. Ezt még jobban aláhúzza a kelet felől előjövő angyal parancsa. Keleten, ahol a nap kel, volt Éden kertje is (1. Móz. 2,8; 3,24; Énók 32,2-3), némelyek szerint onnét kellett a messiásnak is jönnie (Or. Sib. 3,652 stb.). Az angyal visszatartja a természet romboló erőit, hogy közben megtörténhessen Isten mentő cselekedete: övéinek — ószövetségi megjelöléssel: Isten szolgáinak — „pecséttel" való megjelölése. Elterjedt szokás volt, hogy a tulajdonos bőrükbe égetett pecséttel jelölte rabszolgáit. Az előttünk fekvő elbeszélés Ezék. 9,1-4 látomására hivatkozik, ahol a próféta arról szól, hogy Isten az övéit Jeruzsálem pusztulása előtt az okiratok aláírására szolgáló jellel, „kereszttel" 2 0 jelölteti meg homlokukon, azaz tulajdonának nyilvánítja és mint ilyeneket védelme alá helyezi őket. Lehet tehát, hogy János a 2 0 Ezék. 9,4 héber szövege szerint ez a jel a héber ábécé utolsó betűje, a „tav" volt: régi héber írásmód szerint döntött keresztalakú betűjel. 98
