Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben
7 8 9 találkozunk az Újszövetségben (1. Kor. 5,7). A Jel.-ben a páskabárány Krisztusra vonatkoztatva főként két mozzanatot fejez ki. Egyfelől „vérével" vagyis életének odaáldozásával szerzett engesztelést és váltságot (5,9), másfelől pedig gyülekezetet gyűjt maga köré a megváltottakból (5,9-10; 14,1-5 stb.). Hogy itt az áldozatul bemutatott páskabárányról van szó, azt külön is hangsúlyozza a jelzői hozzátétel: „olyan, mint amelyet [áldozatul] megöltek", mert nyakán látható a szúrt seb helye. Ugyanakkor János érzékelteti azt is, hogy nem megölt áldozati állat magatehetetlen teteméről van szó. A Bárány „ott áll" a trón közepén és magán viseli a feltámadott Krisztus méltóságának mutatóit. „Hét szarva" erejének és hatalmának jelképe (4. Móz. 23,22; 5. Móz. 33,17; 1. Sám. 2,1.10; Zsolt. 22,22), „hét szeme" pedig „Isten hét lelke" (Ezs. 11,2, vö. 1,4 magyarázatát): ezeket „szétkiildötte az egész földre", hogy mint Isten követei (angyalai) teljesítsék parancsait és jelképei legyenek mindentudó és mindenható voltának (Zak. 4,10). Ez a Bárány a feltámadott és megdicsőült Űr Krisztus, akit Isten jobbjára ültetett (Rm. 8,34; Csel. 2,33 stb.), azaz uralmának részestársává tett. Ezért van hatalma arra, hogy átvegye Isten jobbjából „a hét pecséttel lezárt könyvtekercset" és képes arra, hogy megvalósítsa, ami abban van, vagyis véghezvigye Isten akaratát ebben a tőle elfordult világban. A Bárány előtt térdre hullanak az élőlények és a vének. Hogy mennyire jelképpé válik a szerző számára látomásának minden egyes vonása, vagy fordítva: mennyire csak jelképekkel tudja leírni látomásának egyes vonásait, arra nézve tanulságos mozzanat a vének kezében tartott füstölőszerrel megtöltött aranycsészékre vonatkozó megjegyzés: „ezek a szentek imádságai". A vének füstölőcsészéikkel Isten trónja elé viszik a „szentek", azaz a keresztények imádságait. A vének végzik, mint a mennyei szentély papjai a mennyei istentiszteletet. Ezért van náluk hárfa, 1 5 mellyel az istentisztelet énekeit vezetik és kísérik, valamint a füstölőáldozat bemutatására szolgáló aranycsésze. De amíg a jeruzsálemi templomban a papok valóban bemutatták a füstölőáldozatot, addig a mennyei istentiszteleten a füstölőáldozat csak Isten népe, a „szentek" imádságainak jelképe. A négy élőlény és a vének „új énekkel" dicsőítik a Bárányt: Az „új ének" (Zsolt. 33,4; 40,4; 96,1; Ezs. 42,10 stb.) az Ószövetségben ismételten előforduló kifejezés, mely itt az eszkatológikus, a megváltottak új életéből fakadó dicsőítő himnuszt jelöli meg. Amíg az ének 4,11-ben Istent mint a Teremtőt dicsőítette, addig az itt következő három himnusz a Bárányhoz, mint Megváltóhoz fordul. Mindjárt az első dicsőítő himnusz Krisztus 1 5 A jeruzsálemi templomban a Kr. u. 1. században a leviták szolgáltatták az ének- és zenekart. A Biblia azonban sohasem írja le az általuk használt hangszereket, de hellyel-közzel régészeti leletek — mint pl. egyes, a Kr. u. 1. században vert palesztinai pénzek — ábrázolnak hangszereket, amelyek segítségével megkísérelték azok azonosítását és rekonstruálását. Az itt említett kithara, amelyet általában „hárfának" szoktak fordítani, valószínűleg kézben tartott húros hangszer volt, amelyen a húrok vagy derékszögalakú vagy hajlított fából készült keretre voltak erősítve. A húrokat a zenészek vagy ujjukkal vagy ércből, ill. elefántcsontból készített, görögül pléktron-nak nevezett pengetővel pengették. 85
