Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben

és „Istennek" mondja őt: „úr és isten" (dominus et deus) volt az a cím, amellyel Domitianus császár önmagát felruházta (Suetonius: Domitianus 13). Mivel a Jel. Domitianus császár idején keletkezett, azért e himnusz János kortársai előtt világosan utalt a császár-kultuszra és vele szemben élesen hangsúlyozta, hogy egyedül „az örökkön örökké Élő" az Or és Isten. Ezt az ellentéthatást még csak emelte a himnusz szava: „méltó . . .". Ezzel a szóval kezdődtek ti. a császárokat köszöntő üdvözlések (ún. acclamatio). A huszonnégy vén himnusza Istent mint Teremtőt köszönti: ő teremtette a mindenséget és neki köszönheti létét minden, ezért ő intézi mindenek sorsát, övé minden erő, őt illeti minden dicsőség és tisztesség. 5,1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 5,1-14. A Bárány és a hétpecsétes könyv Ezután a trónon Ülő jobbján kívül-belül teleírt, hét pecséttel lezárt könyvet láttam. / Majd hatalmas angyalt láttam, aki hangos szóval hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és feltörje pecsétjeit? / De senki sem volt képes sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt arra, hogy felnyissa a könyvet és beletekintsen abba. / Ekkor keservesen sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy felnyissa a könyvet és beletekintsen. / A vének közül az egyik azonban így szólt hozzám: Ne sírj! íme, győzött az oroszlán ia Juda törzséből, Dávid sarja, ö felnyithatja a könyvet és hét pecsétjét. Ezután a trónon és a négy élőlényen belül, a vének körén belül láttam ott állani a Bárányt, mint, akit [áldozatul] öltek meg. Hét szarva volt és hét szeme, (ezek Isten hét lelke, elküldve az egész földre.) / [A Bárány] pedig odalépett és átvette a trónon Ülő jobbjából [a könyvet]. / Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Mindegyiknél hárfa volt és füstölőszerrel telt aranycsésze: ezek a szentek imádságai. / Majd új éneket énekeltek e szavakkal: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit. Mert [áldozatként] megöltek és véreddel váltottad meg Isten számára [az embereket] minden törzsből és nyelvből, nemzetből, népből. / Királysággá és papokká tetted őket Isten számára és uralkodni fognak a földön. Majd [új képet] láttam: hallottam sok angyal hangját — ezek a trón, az élőlények és a vének körül álltak, — számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt. / Hangos szóval mondották: Méltó az [áldozatul] megölt Bárány, hogy őt illessen [minden] hatalom és gazdagság, bölcsesség és erő, tisztesség, dicsőség és dicséret. Majd hallottam, amint minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, mondotta: Dicséret és tisztesség, dicsőség és erő legyen a trónon Ülőnek és a Báránynak örökkön örökké! A négy élőlény válaszolt: Ámen! A vének pedig térdre borultak és imádták őt. 81