Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - Apokalipszis és apokaliptika
szemben rendesen a titokzatos jövő, főként pedig az idők vége, Isten ítélete a gonoszok fölött és Isten által az üdvözültek számára készített boldogság. A zsidó apokaliptikus iratok sokszor áttekintést nyújtanak a feltételezett szerző korától kezdve a következő korszakok történetén, ez a szemléletük pedig kitágul Izráel népén túl az egész emberiségre. Ily módon az apokaliptikus irodalomban tűnik fel az egész emberiség egységes sorsát megragadó „egyetemes történet" vagy „világtörténet" képzete. Az apokaliptikus írók azonban nem a népek történetének időbeli lefolyását akarják megvilágítani, hanem fel akarják tárni a népek, sőt az egész emberiség sorsának titkát és értelmét annak Istenhez való viszonyát tekintve. Ezt a célt pedig nem a történetkutatás eszközeivel akarják elérni, hanem mondanivalójukat a kapott különleges kinyilatkoztatás alapján adják elő olvasóiknak. Ez a különleges kinyilatkoztatás a prófétai elem gondolatvilágukban. Az apokaliptikus íróknál élesen szembenáll a jelenlegi, bűntől leterhelt és Istennel szembefordult világ, ill. világkorszak Isten tökéletes, bűntelen, „paradicsomi" világával. Ez a dualizmus az apokaliptikus gondolkodás egyik jellemző vonása. Belőle következik az a gondolkodásmód, amely az egyéni élet, de a közös emberi sors, valamint a történelmi folyamat ábrázolásában is csak az egymást kizáró ellentéteket ismeri: világosság és sötétség, jó és rossz stb. minden átmenet nélkül csak önmagukban érvényesülnek. A dualista gondolkodás hatása alatt álló szemlélet úgy véli, hogy a sátáni, gonosz hatalmak rabságában szenvedő világ Isten büntetéseként sorozatos természeti és történeti katasztrófákon keresztül siet a végső ítélet felé. De amikor Isten az ítéletben véget vet a gonosz hatalmak uralmának és kárhozatba taszítja azokat, akik e hatalmak szolgálatába állottak, akkor következik el a megváltottak számára az új világkorszak, Isten újjá teremtett világa, amely paradicsomi tökéletességben ereszkedik alá a mennyből. 2. Emberi életünk, a népek sorsa, különösen pedig az „utolsó idők" bekövetkezte és folyamata Isten kezében van, aki mindezeket tervszerűen, de titokzatos akarata értelmében alakítja. A történelem útját, az apokaliptikusok szemlélete szerint nem immanens társadalmi törvények irányítják, hanem egyedül és maga Isten. Ezért a történelem, nevezetesen pedig az utolsó idők alakulását nem lehet történeti vagy társadalmi törvényszerűségek megfigyelésével megállapítani, hanem annak titkát egyedül a kinyilatkoztatás fejtheti meg számunkra. Az apokaliptikus írók abban a meggyőződésben írták műveiket, hogy e titkokat Isten a kinyilatkoztatás által feltárta nekik. Ε kinyilatkoztatás eszközei álmok, eksztatikus élmények, hallucinációk stb. Ezért az apokaliptikus irodalom állandóan hivatkozik ilyen rendkívüli élményekre, mint Istentől kapott kinyilatkoztatásokra. Sokszor nem könnyű megállapítani, hogy az ilyen elbeszélések mögött valóságos egyéni élmények vannak-e, vagy pedig az írók csak műfaji eszközként használják azokat mondanivalójuk számára. Nem kétséges, hogy számos valóságos élményre támaszkodó leírás mellett sok olyan elbeszélést is találunk, amelynél álmok, látomások stb. csak irodalmi keretet alkotnak. Az apokaliptikus írókat az is megkülönbözteti a régi prófétáktól, hogy 6
