Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - Apokalipszis és apokaliptika
BEVEZETÉS Apokalipszis és apokaliptika Régi szokás szerint a „János apostol mennyei jelenéseiről" (ezentúl Jel.) írt könyvet a prófétai iratok közé soroljuk. Ezzel a besorolással a Jel. egy szintre szokott kerülni az ószövetségi prófétai iratokkal, noha azok legtöbbjével kevés rokonságot mutat. Ennek ellenére Jel. valóban prófécia, de az ún. apokaliptikus iratok vagy rövidebben az apokalipszisük csoportjába tartozik. Sőt maga az apokalipszis megjelölés is Jel. első szavától ered, úgyhogy tulajdonképpen Jel. szolgált kiindulópontul és mintaképül bizonyos, már a Jézus előtti zsidóságban kialakult prófétai iratok sajátos jellegének a meghatározására. A prófétai iratoknak ebben a csoportjában azonban a Jel. valójában magában álló, egészen sajátos irat. Az első keresztény gyülekezeteknek — vagy rövidebben az apostoli kor őskereszténységének — az volt a meggyőződésük, hogy a Szentlélek ajándékának kitöltésével a gyülekezeten belül újjáéledt az ószövetségi prófécia ajándéka: Isten a gyülekezetben egyéb, a Lélek ajándéka által támasztott szolgálatok, ill. tisztek között prófétákat is rendelt (1. Kor. 12,28; Ef. 4,11). A prófétálás ajándéka az első gyülekezetekben nemcsak egyes kivételes, elhívott próféták kiváltsága volt, hanem a Szentlélek ajándékával kapcsolódott, úgyhogy az istentisztelet során több gyülekezeti tag is megszólalt prófétai igével, amelyet azután a jelenlevő gyülekezeti tagok hitelessége, megbízhatósága és értelme, jelentősége tekintetében megvizsgáltak vagy megítéltek (1. Kor. 14,1 kk. 29). Pál apostol is annak tudatában szólt a gyülekezethez, hogy részesült a prófétálás ajándékában (1. Kor. 7,40; 14,37). Leveleiben is vannak olyan szakaszok, amelyek a prófécia bélyegét viselik magukon (pl. 1. Tess. 4,13-18; 2. Tess. 2,1-13; 1. Kor. 15,20-28 stb.). Jel. azonban messze kimagaslik az ilyen próféciák közül és az őskeresztény prófécia legkiemelkedőbb emléke. Az Újszövetségben ehhez hasonló próféciának tekinthetjük még — Pál apostol fent említett prófétai szakaszain kívül — elsősorban az ún. szinoptikus apokalipszist vagyis Jézusnak Mk. 13-ban (és párhuzamosan Mt. 24-25-ben, továbbá Lk. 21-ben) összeállított prófétai igéit, ill. példázatait. Miben tér el az apokaliptika, mint a prófécia sajátos neme az Ószövetségből ismert prófétai irodalomtól és mi képezi az apokaliptikus iratok sajátos jellegét? Erre a kettős kérdésre feleletet kell keresnünk, hogy tisztázhassuk Jel. helyét és sajátosságait a prófétai irodalmon belül. 1. Az ószövetségi próféták általában saját koruk égető kérdéseire világítanak rá és a nekik adott kinyilatkoztatás értelmében és ily módon igyekeznek Isten akaratának megfelelően utat mutatni az égető társadalmi vagy esetleg politikai kérdések tekintetében. Az apokaliptikus iratok főtémája ezzel 5