Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - 1,4-20. Bevezetés

13 14 15 16 Az itt elmondottakat állandóan szem előtt kell tartanunk a későbbi látomások tárgyalása során. Megfordulva János hét gyertyatartó közt látja „az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, mellén aranyövvel övezve". Jánosnak tehát — amint már mondottuk — a megdicsőült Krisztus jelenik meg s olvasói számára látomását azzal teszi szemléletessé, hogy Krisztust Dán. 7,13 szerint „emberfiához hasonlónak" mondja. Tudjuk, hogy Jézus az evangéliumok szerint magát az eljövendő emberfiának mondotta. Dániel próféciája szerint az „emberfiához hasonló" Istentől hatalmat, dicsőséget és királyi uralmat kap, úgyhogy „hatalma örökkévaló hatalom, mely nem múlik el". A megdicsőült Krisztusnak ezt az örökkévaló, isteni hatalmát fejezi ki az emberfia megjelölés. A látomásbeli alakot a szerző Dán. 10,5-6-ból vett színekkel festi meg. A bokáig érő ruha, valamint a mellét körülfogó aranyöv a főpapi méltóság jelképe (2. Móz. 23,4.27; Sal. Bölcs. 18,24). Az Emberfia-Krisztus alapvető jellegét tehát főpapi szolgálata adja meg. Ezt kiegészíti a Dán. 7,9-ből vett vonás, hogy „feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú": ezt a mozzanatot a szerző az „öregkorú", tehát Isten „alakjáról" kölcsönözte. János ezzel az Emberfia-Krisztust közvetlenül Isten mellé állítja. Ugyanebbe az irányvonalba esnek a további, Dán. 10,6-ból származó vonások: „szeme, mint a tűzláng", előtte semmi sem maradhat titokban, — „lábai pedig hasonlítottak a kemencében izzó aranyérchez",

5 ami jelképesen Krisztus ítéletének igazságos voltára és arra utal, hogy az ítéletben megtör minden gonosz hatalmat. Az Isten oldalán álló, megdicsőült Emberfia-Krisztus tehát az örökkévaló Főpap, de ugyanakkor a világot megítélő Bíró is, akinek „teljes hatalom adatott mennyben és földön" (Mt. 28,18). Hangja nagy vízesés zúgására emlékeztet (Dán. 10,6; Ezék. 43,2). Mindezek a vonások egyértelműen nemcsak az Emberfia-Krisztus megközelíthetetlen fenségét fejezték ki, hanem utalnak arra is, hogy milyen értelemben a dicsőségben — Isten jobbján — trónoló Űr Krisztus. Ennek megértéséhez utalnunk kell arra, hogy a hét gyertyatartó közt és kezében a hét csillaggal jelenik meg Jánosnak. A hét gyertyatartónál az Ószövetségben járatos olvasó önkénytelenül a jeruzsálemi templom egyik legjellegzetesebb kultusztárgyára, a hétágú aranygyertyatartóra gondol. Itt azonban nem erről, hanem hét egyes gyertyatartóról van szó, amely éppen úgy, mint a hét csillag a hét kisázsiai gyülekezetet — másként az egyházat — jelképezi, ill. arra vonatkozik. A megdicsőült Krisztus és egyháza tehát összetartoznak. Krisztus „jobbjában" tartja egyházát: jobbja az erő és hata5 A szöveg és annak fordítása sok vitára adott alkalmat. A chalkolibanon, melyet „aranyércnek" fordítottunk, egyébként ismeretlen szó és talán aranyezüst ötvözetet jelöl meg, „melyet aranynál is jobbnak mondottak" (Jos. ant. VII, 5,3). Mások bronzszerű ötvözetre gondolnak. A szöveg nyelvtanilag is egyenetlen: a kéziratok által tanúsított pepyrómenés ( = tűzben izzó), mely nyilván a chalkolibanó jelzője, nőnemű genituvus ahelyett, hogy a nyelvtanilag helyes semlegesnemű dativus volna. Ezért már az ókori másolók egy része pepyrómenó-Ta javította. 51