Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének szerkezete és tartalma

számnak ezt a szerkezeti funkcióját az egész műre megpróbálták kiterjeszteni, amennyiben úgy vélték, hogy a szerző az egész könyvet, sőt annak részleteit is hetes tagolással szerkesztette. Az ilyen tagolást azonban csak erőszakkal lehet keresztülvinni, ezért a Jel. könyvének ilyen szerkezeti beosztása nem látszik valószínűnek. Más újszövetségi iratokban a hetes számnak nincs ilyen messzemenő jelentősége, bár akadnak íráshelyek, ahol a hetes számnak ugyancsak jelképes jelentősége van; így pl. Mt. 22,23-33. A zsidó apokaliptikus irodalomban azonban találkozunk a hetes szám hasonló használatával. A Jel.-t ez a számszimbolika is összekapcsolja ezzel az irodalommal. 2. Ugyancsak fontos jelképes értelmet kap a tizenkettes szám is. Ez a szám is régi hagyományokkal van telítve. Jelképes használatának gyökerei valószínűleg asztrális képzetekkel is összefüggenek, főként az esztendő tizenkét hónapjával kapcsolatban. Izráelben a tizenkét törzs emléke döntően formálta a nép tudatát, úgyhogy e törzsek egyikéhez való tartozás tudata benne élt az igazi izraelitákban (vö. annak hangsúlyozását, hogy Jézus Juda törzséből származik, Mt. 1,2-16; Lk. 3,33; Pál apostolra nézve vö. Fii. 3,5; Rm. 11,1; továbbá vö. Lk. 2,36; Csel. 26,7). Ebből válik érthetővé a tizenkettes szám jelképes használata a Jel.-ben is. „Tizenkét csillagból álló korona" ékesedik a napba öltözött asszony fején (12,1): ezzel a szerző arra utal, hogy az asszony a tizenkét törzsből álló igaz Izráelt, mint Isten választott népét jelképezi, amelyből a Messiás születik. A tizenkét törzs jelképezi 7,4 kk-ben a választott népet, éspedig annak megszámlálhatatlan nagyságát összefoglalóan a 12X12 = 144.000 kerekszáma. Ugyancsak a tizenkettes szám szolgál jelképesen a mennyei Jeruzsálem választottságának, szépségének és tökéletességének a leírására is (21,12-21). A Jelenések könyvének szerkezete és tartalma A hosszabb könyvcímszerű felirat (1,1-3) és a levéljellegnek megfelelő címzés-üdvözlet (1,4-6) után két prófétai ige üti meg az irat alaphangját és adja meg alaptartalmát (1,7-8). Majd bevezetőül közli János a látomást, melyben műve megírására a megbízást kapta (1,9-20). Ennek a megbízásnak megfelelően írja meg művében „amit látott", ti. mindazt, „ami [most] van és ami azután fog még megtörténni". A műnek ez a derékrésze hét részre tagolható. 1. Az első rész (2-3. fejezet) a hét kisázsiai gyülekezethez (Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira, Szárdisz, Filadelfia és Laodicea) intézett üzeneteket tartalmazza (2-3. fejezet). Az üzenetek egységes felépítést mutatnak: a megdicsőült Krisztus először kifogásait mondja el a gyülekezetre vonatkozóan, azután következik, amit dicsér a gyülekezet magatartásában, végül a hitben állhatatosságra és hűségre intve, a hit küzdelmében a győztesnek szóló ígérettel, valamint a mondottak meghallására vonatkozó felhívással zárul az üzenet. 34