Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének szerkezete és tartalma
2. A második rész (4,1-8,1) két nagyobb szakaszra tagolódik. Az első szakasz (4-5. fejezet) a mennyei istentiszteletbe állítja bele a szerzőt: Isten trónusát és a neki hódoló, őt imádó mennyei seregeket látja és hallja a mennyei liturgiát. Majd Isten trónusánál meglátja a hét pecséttel lezárt tekercset és felhangzik a kérdés: ki nyitja fel e tekercset, hogy Istennek benne foglalt rendelkezéseit, azaz az utolsó idők eseményeit elindítsa és Isten királyságának kiteljesedését véghezvigye. Egyedül a Bárány képes erre, aki Isten jobbján trónol. Most neki hódolnak a mennyei seregek. A második szakasz (6,1-8,1) a pecsétek feltörését mutatja. Az első négy pecsét feltörésénél a négy apokaliptikus lovas jelenik meg: ők jelképezik — összefoglaló módon — a népeket gyilkoló háborúkat, ill. az antikrisztust, a polgárháborúkat, a nyomukban fellépő drágaságot és éhínséget, végül pedig a tömeghalált (pestist). Az ötödik pecsét feltörésénél a látnók az Istenhez könyörgő vértanúk „lelkét" látja, a hatodik pecsét feltörése pedig a kozmikus megpróbáltatások és katasztrófák összefoglaló jelképes rajzával az utolsó idők „nyomorúságát" állítja az olvasó szeme elé. Mind e megpróbáltatások ellenére is Isten gyülekezete rendületlenül megáll hitében: tagjai az Isten választottai, akiket pecsétjével megjelölt és akik minden megpróbáltatás ellenére is Isten dicsőségét zengik. A hetedik pecsét feltörésekor a mennyben beálló csend a gyülekezet könyörgő imádságakor az istentiszteletben beálló csendet jelképezi. 3. A harmadik rész (8,2-11,19) a hét trombitaszóhoz kapcsolódó képsort tartalmazza. A négy első trombitaszóhoz fűzött képek természeti katasztrófák jelképei alatt szemléltetik Istennek a történelem folyamán is kiteljesedő elháríthatatlan ítéleteit. Az ötödik és hatodik trombitaszó nyomán az ítéletek már-már az elviselhetetlenségig fokozódnak: Isten mintegy szabadjára engedi a gonoszság alvilági hatalmait, hogy ők gyötörjék a népeket és egyeseket, mert gonoszságukban ellene szegülnek minden megtérésre intő felhívásnak (8,2-9,21). Ebbe a képsorba iktatódik bele a 10. fejezettől fogva az ellentétes motívum. A szerző „hatalmas angyalt" lát, aki megesküszik, hogy nem lesz több haladék Isten üdvterveinek végső kiteljesedésében. Majd az angyal könyvecskét ad át a látnoknak, és vele Isten népéről való prófétálásra szólítja fel. A jeruzsálemi templom által jelképezett gyülekezet biztonságban marad, az Istentől rendelt tanúk pedig a vértanúságig teljesítik küldetésüket az üldöztetés ellenére, úgyhogy üldözőik még meggyilkolásukkal sem tudják elnémítani őket: Isten Lelke mindig új életet lehel beléjük. A mennyei istentiszteletben ezért hangzik fel a hetedik trombitaszóra az üzenet, hogy Isten és Krisztusa minden ellenkező látszat ellenére is uralkodik és a népek lázadása sem ragadhatja ki kezéből az uralmat (10,1-11,19). 4. A negyedik rész (12,1-13,18) az egész mű középponti szakaszát alkotja — a szerkezeti elhelyezés, de gondolatvezetés szempontjából is. Az első kép (12,1-6) a „Napba öltözött asszonyt" — egyfelől a választott nép, másfelől a gyülekezet jelképét — állítja az olvasó elé. Vele szembefordul „a nagy tűzvörös sárkány", a Sátán jelképes megszemélyesítője: meg akarja akadályozni, hogy az asszony világra hozza fiát, akinek rendeltetése, hogy 35
