Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének kinyilatkoztatás-igénye

hosszabb sorára, de nem is írja le azokat olyan értelemben, hogy rövid egymásutánban következnek be és zárják le a jelenlegi világkorszakot. János az egész apostoli kereszténységgel együtt vallja, hogy „azt a napot" nem ismeri, azt neki a kapott kinyilatkoztatásban Krisztus sem jelentette meg és ezért távol áll tőle minden számítgatás Krisztus parúziájának „időpontjára" nézve. Az eszkatológikus közelvárás túlsúlyban van a Jel. könyvében. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy Domitianus császár uralkodása idején, amikor a könyv keletkezett, a császárkultusz erőteljes propagálása a keresztény gyülekezeteket Kisázsiában — de egyebütt is a római birodalomban — szorongatott helyzetbe hozta. Emiatt sokan a gyülekezetekben nyilván felismerni vélték azokat az apokaliptikus előjeleket, amelyek Krisztus eljövetelét megelőzik. Ebben a véleményben osztozott a Jel. könyvének szerzője is. Könyvében állhatatos hűségre és a vértanúságtól sem visszariadó tanúságtételre hívta fel a gyülekezeteket és vigasztalta őket Krisztus biztos diadalának reménységével. Látomásaival, ill. az azok jelentésére figyelmeztető útmutatásaival arra is akarta tanítani őket, hogy megértsék, amit „a Lélek mond a gyülekezetnek" (vö. 2,7 stb.; 13,18). Így várta el Jézus is tanítványaitól, hogy felismerjék „az idők jeleit" (Mt. 16,1-4; Lk. 12,54-56). Ugyanakkor azonban János nem vesztette el józanságát, óvakodott minden apokaliptikus számítgatástól és az ilyen történeti helyzetekben nagyon gyakori rajongástól. Ez biztosítja könyvének egyik legfőbb értékét és különleges jelentőséget ad neki a kánonban. 3. Annak a kinyilatkoztatásnak, amelyet János közvetít a megszólított gyülekezeteknek és rajtuk keresztül az egész egyháznak, tartalma az, „aminek hamarosan meg kell történnie". Pontosabban János azt a megbízást kapja, hogy írja le, „amit lát", vagyis ami látomásaiban revelálódik neki, éspedig azt, „ami [most] van" és „ami ezután történik majd meg" (1,19). Ez egyfelől a megszólított gyülekezetek adott helyzetének prófétai szemmel nézett feltárása, másfelől pedig az apokaliptikus események rajza Krisztus eljöveteléig, sőt addig, amíg Isten népének üdvössége a mennyei Jeruzsálemben kiteljesedik. Az, „aminek hamarosan meg kell történnie", tehát eseménysorozat, pontosabban apokaliptikus események sorozata, és mint ilyen történet. Már ezzel a meghatározással is elhárítottuk azt a hosszú ideig uralkodott feltevést, hogy János saját korától Krisztus eljöveteléig megjövendöli a világ-, ill. egyháztörténet lefolyását. Azonban nem elég a hamis értelmezési módszernek az elutasítása. A Jel. könyvének helyes megértéséhez azt a kérdést kell feltennünk: hogyan látja János a könyvében leírt eseményeket, mint összefüggő eseménysorozatot, tehát történelmet. Modern kifejezéssel ez a kérdés úgy is fejezhető ki: mi Jánosnak a Jel. könyvében kifejeződő történetszemlélete? Erre a kérdésre néhány vázlatos megfigyeléssel kell válaszolnunk. a) Először arra kell utalnunk, hogy János nem valóságos, összefüggő eseménysorozatot ír le, hanem látomásokat. Ezeknek a képei ugyan egybekapcsolódnak, egyes látomássorozatokba pedig egységes összefüggést visz 24