Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének értelmezése

miatt legfeljebb arról lehet szó, hogy a szerző, ki Domitianus császár idején írta művét, felhasznált előtte ismeretes régebbi apokaliptikus anyagokat látomásainak írásba foglalásánál és értelmezésénél. De erre a feltevésre sincs minden esetben szükség, mivel feltételezhetjük, hogy a szerző saját régebbi látomásainak az anyagát is felvette művébe. Jel. 1,9 szerint János, a szerző „Isten igéje és a Jézusról való tanúbizonysátétele miatt" Patmos szigetén volt. Lehet, hogy oda száműzték — ma azt mondanánk: internálták. Ott, Patmos szigetén részesült a leírt látomásokban és lehet, hogy ott írta a Jel. könyvét is. A Jelenések könyvének értelmezése 1. A Jel. értelmezése régtől fogva a legnehezebb írásmagyarázati feladatok közé tartozik. Ez mutatkozik meg abban is, hogy egyik bibliai irathoz sem írtak annyi magyarázatot, mint a Jel. könyvéhez. Ezek a magyarázatok az értelmezési alapszempontok szerint sok eltérést mutatnak egymástól. Az értelmezés főirányait éppen ezért röviden fel kell vázolnunk: a fő értelmezési típusok a mai értelmezés szempontjából is fontosak, noha részben már meghaladottak és mai szemléletünk számára elfogadhatatlanok. Ehhez járul, hogy a Jel. értelmezése több, az egyháztörténet folyamán támadt rajongó irányzat kiindulópontjává lett, sőt szekták és szektás irányzatok ma is szívesen hivatkoznak a Jel. könyvére vallásos rajongásuk igazolására. Csak ha a Jel. értelmezésének főirányvonalait ismertetjük, tudjuk felismerni a szektás hivatkozások alaptévedéseit. A Jel. könyvének van néhány olyan szakasza, amely az értelmezés során kiemelkedő jelentőségűvé lett. Ilyenek elsősorban az ún. ezeréves birodalom vagy idegen szóval a chiliasmus (20,1-10), továbbá az antikrisztus és prófétája (12,18-13,18), valamint Babilon (17-18): ezek a szakaszok és magyarázatuk ismételten olyan csomópontokká váltak, hogy rajtuk ágazott el a magyarázók útja. Ha meg akarjuk érteni a Jel. magyarázatának sokszoros útvesztőjét, akkor ezekre a szakaszokra külön kell figyelnünk. Ma is alapvető jelentőségük van a Jel. megértése és értelmezése szempontjából. 2. Az egyik legkorábbi vitapont a Jel. értelmezése körül az ezeréves birodalom képzete volt. Azok az egyházi tanítók, akik magukévá tették ezt a képzetet, a chiliasmust képviselték, így pl. a 3. század elején római Hippolytus (megh. 235). Szerinte a világhét 6000 esztendeje után következik a világszombat 1000 esztendeje s éppen ez lesz az ezeréves birodalom. Krisztus születését Hippolytus a hatodik világnap közepére, tehát kb. 5500-ra tette, úgyhogy Krisztus születése után kb. 500 évvel várta az ezeréves birodalom kezdetét. Így indult el az a számolgatás, amely egyre megújuló kiindulópontokhoz igazodva próbálta rögzíteni az ezeréves birodalom kezdetét és ezzel új meg új, sokszor végzetes rajongást indított el az egyházban. A chiliasmus volt az egyik oka annak, hogy a görög egyházban csak sokára és nehezen vették fel a Jel.-t a kánonba. A másik kiemelkedő pont a Jel. magyarázatában az antikrisztusról és 17