Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
BEVEZETÉS - A Jelenések könyvének értelmezése
Babilonról szóló szakaszok magyarázata volt. A legrégebbi magyarázók — Nagy Konstantinus előtt — az antikrisztus birodalmát, a római birodalomra vonatkoztatták, a fenevadat, ill. annak fejét, amelynek halálos sebe meggyógyult (13,3), Néróval hozták kapcsolatba. Amikor azonban Nagy Konstantinus után megszűnt az üldözések kora, sőt a kereszténység államvallás lett, ez az értelmezés lehetetlenült és új szempontokat kellett keresni e vitatott szakaszok megértésére és a magyarázók korára való alkalmazásához. A 4. század végén a donatisták eretnekségéhez tartozó Tyconius adta meg a Jel. magyarázatának azt az irányvonalát, amely részleteiben ugyan változott, de alapszempontja szerint ugyanaz maradt. Tyconius kommentárját a donatisták ellen viselt véres háborúvá fajult üldözések után és azok hatása alatt írta meg. Innét érthető, hogy az antikrisztus prófétáját az államegyházzá lett katolikus egyházban vélte felismerni. Irányadóvá kommentárja jórészt annak révén lett, hogy az ezeréves birodalom képzetét, valamint Jel. erőteljes eszkatológikus-apokaliptikus reménységét spiritualizálta. így olyan értelmezést adott a Jel.-nek, amely annak sok vonatkozásban forradalmi üzenetét letompította és a világi hatalommal kiegyező, vele szövetségre lépő egyház langymeleg önelégültsége számára megnyugtató volt. Augustinus is átvette Tyconius értelmezésének alapvonásait, nála azonban az egyház a civitas Dei (azaz Isten országa) a földön. Az ezeréves birodalom képzetének élét pedig oly módon vette el, hogy azt az egyházra vonatkoztatta, amelyben Krisztus uralkodik szentjeivel. A chiliasmus ettől fogva kiszorult az egyházból. Tyconius értelmezése elvetette a Jel. magyarázatából azokat az elemeket, amelyek annak egyes szakaszait kapcsolatba hozták a szerző korának egyes jelenségeivel (pl. római császárság). Ehelyett mint említettük Tyconius a Jel. által leírt látomások egyes mozzanataiban saját korának jelenségeit vélte felfedezni. Ez két irányban is végzetes volt a Jel. értelmezésére. Tyconius ezzel vetette meg az ún. egyház-, ill. világtörténeti magyarázatnak az alapját. Ez a magyarázati mód a Jel. könyvében felfedezni véli az egyház-, ill. világtörténet eseményeit s úgy gondolja, hogy ezeket a szerző burkolt alakban jövendölte meg. Ezt az értelmezési módszert utóbb olyan elgondolással alkalmazták, hogy János a Jel. látomásaiban az egyház-, ill. világtörténet fordulatait az apostoli kortól a világ végéig jövendölte meg. Aki helyesen fejti meg a látomásokban leírt jövendölések titkait, az megtudhatja, hol tart a világ és az egyház története, mintegy megláthatja, mennyit mutat a történelem órájának mutatója. A másik nem kevésbé végzetes mozzanat Tyconiusnál az volt, hogy ő adta a Jel. könyvét a különféle eretnek irányzatok kezébe, amelyek ettől fogva saját magukat igyekeztek megtalálni János látomásaiban az egyházzal szemben. A Jel. könyvének ez a szektás magyarázata napjainkig nagy szívóssággal tartotta fenn magát és sokszor lett sok bajt okozó rajongás gyökerévé. 3. A Jel. könyvének a világ- és egyháztörténeti magyarázata volt elterjedve a középkorban és még messze azon túl is. Különösen mély benyomást keltett Joachim de Floris (megh. 1202) magyarázata. Értelmezésében három korszakot különböztetett meg, ti. az Atya (azaz az Ószövetség), a Fiú (azaz 18
