Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék
81 engemet; de a szíve messze van tőlem. Hiába tisztelnek engemet, ha emberi parancsolatokat tanítanak..." Ezzel a szöveg megszakad. A második levél hátlapjának a szövege rendkívül töredezett és csak nagyon fogyatékosan állítható helyre. 6) Annyi világos, hogy egy a Jordán partján lejátszódó jelenettel van dolgunk. Talán arról van szó, hogy Jézus szavára egy elvetett búzaszem csodálatos módon kikelt és megnövekszik, úgyhogy az élet és halál misztériumát szemlélteti. Schmidt greifswaldi professzor szellemes kísérlete szerint a szöveg körülbelül ilyen formán állítható helyre: „Miért vettetik teher alá a földmívesek magja, melyet a mezőben elrejtenek? Rövid idő alatt súlytalanná lesz ez a teher a nélkül, hogy az ember észre venné! De amikor azok zavarba jöttek az idegenszerű kérdés miatt, Jézus, fel s alá járván, megállott a Jordán partján és kinyújtva jobb kezét, megtöltötte gabonával és elszórta a mezőre. Majd bőséges vizet öntött rá, azután nézték a földet, és felemeltetett (kikelt?) előttük, majd gyümölcsöt termett. .." III. Ha közelebbről vesszük szemügyre ezeket a szövegeket, néhány rendkívül tanulságos és a kánonban lévő evangéliumaink számára is fontos megállapítást tehetünk. Első olvasásra is feltűnik mindenkinek, aki a Bibliában csak valamennyire is járatos, hogy a közölt töredékekben vannak olyan mondatok, amelyek erősen emlékeztetnek egyes, az evangéliumokban használatos fordulatokra vagy egyenesen megtalálhatók az evangéliumokban is. Az első jelenetben Jézus a „törvénytudókhoz" fordul s azt kívánja tőlük, hogy ne őt, hanem a törvény megszegőit ítéljék meg vagy vonják felelősségre. A megelőző, elveszett elbeszélés folyamán Jézus nyilván valamilyen cselekedetével (ha az evangéliumi elbeszélésre gondolunk, talán valamilyen szombatnapi gyógyítással) kihívta a törvénytudók ellenmondását s Jézus ezt az ellenmondást utasítja vissza. Ez ad neki alkalmat arra, hogy a nép főembereihez forduljon s intse őket. A most következő intelem („Tudakozzátok az írásokat, melyekben — úgy vélitek, — élet van. Ezek azok, melyek tanúbizonyságot tesznek e) A kiadók, Bel! és Skeat csak nagyon tapogatódzó kísérleteket tettek ennek a szövegnek a rekonstrukciójára, egyes kutatók azonban tovább mentek, így Lagrange a „Revue Biblique"-ben 1935, 318. lp. s az ő nyomán Lietzmann, v. ö. „Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft", 1935, 288. s. k. lpk. A legátfogóbb s legjelentősebb rekonstrukciós kísérlet azonban Karl Fr. W. Schmidt greifswaldi professzortól származik („Theologische Blätter", 1936, 34. k. lpk.) Mivel ez a kísérlet minden bizonytalansága ellenére is a legjelentékenyebb, azért a következőkben ezt vesszük alapul. A tartalom lényeges mozzanataira nézve a rekonstrukciós kísérletek megegyeznek. 5
