Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék

82 felőlem" és „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy vádat emeljek ellenetek, stb.") jelentéktelen eltéréssel reprodukálja •Ián. 5, 39 és 45 kanonikus szövegét. Ehhez csatlakozik a megszólítottak egy ellenvetése, mellyel a Jézus szavában foglalt ítéletet akarják elhárítani magukról. Amit Mózes a törvényben megírt, annak a hatályát és érvényét elismerik, mert Mózeshez Isten szólott. Amit azonban Jézus mond, annak az érvényessége kétes előttük, mert nem tudják, hogy Jézus „honnét való". Evvel az ellenvetéssel Ján. 9, 29-ben találkozunk. Az első jelenet vitabeszéde tehát lényegileg három, János evangéliumában megtalálható versből van felépítve. A második jelenet valószínűleg közvetlen folytatása az elsőnek. Ez esetben az elveszett szövegrésznek Jézus egy oly nyilatkozatát kellett tartalmaznia, melyet ellenfelei istenkáromlásnak minősítettek. Az istenkáromlást büntették megkövezéssel. A ránk maradt töredék elején éppen azt olvassuk, hogy Jézust meg akarták kövezni. Ez is erősen emlékeztet János evangéliumára. A négy evangélista közül t. i. csak János tud arról, hogy Jézust meg akarták volna kövezni és pedig két esetben, mindkétszer Jézusnak egy-egy olyan nyilatkozata miatt, melyet a sokaság istenkáromlásnak minősített, v. ö. Ján. 8, 59; 10, 31. Közelebbi vizsgálatnál valóban azt kell mondanunk, hogy a töredékben a Ján. 10, 31—10, 39-ben elbeszélt jelenettel van dolgunk, de az evangélista egyes fordulataival beleszőtte elbeszélésébe Ján. 7, 30—32-t is. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a két első jelenet valamiféle, az eddigiek alapján pontosan meg nem határozható, szoros kapcsolatban van János evangéliumával. Annál feltűnőbb, hogy szóhasználata helyenként emlékeztet a szinoptikusokra (pl. a „törvénytudó" kifejezés ismételten megtalálható Máténál és Lukácsnál; „a nép főemberei" kifejezéshez v. ö. Csel. 4, 8.) Egészen más jellege van a harmadik és negyedik jelenetnek. Ezek közül az egyik egy bélpoklos meggyógyítását beszéli el. Ez a történet erősen emlékeztet a Máté 8, 1—4, Márk 1, 40—45 és Luk. 5, 12—14 alatt található elbeszélésre. A töredék az evangéliumból ismert elbeszéléshez képest bővítve van: a bélpoklos Jézust arra hivatkozva szólítja meg, hogy bélpoklossal együtt élve betegedett meg. Másfelől az evangéliumi elbeszélés egyes vonásai hiányoznak, így pl., hogy Jézus indulatba jött, kezével a beteget megérintette stb. A szövegezés egyik-másik szava emlékeztet a Luk. 17, 11—19-ben elbeszélt tíz bélpoklos meggyógyításának a történetére. A negyedik szakasz a töredék második levelén található s így nem lehet megállapítani, hogy milyen rendben vagy távolságban következett az eddig elmondottak után. Ez a szakasz egy a szinoptikusokból is ismert történetet tartalmaz. Benne Jézust ellenfelei avval a kérdéssel akarják megejteni, hogy szabad-e a római császárnak adót fizetni. (Márk 12, 13—17; Máté