Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
73 A racionalizmus és liberalizmus. Ennél a megállapításnál mindenek előtt arra kell figyelnünk, hogy a világháború előtti magyarországi evangélikus egyház teológiáján könnyen felmutathatok mind azok a rezdülések, amelyek az evangélikus teológia történetét és alakulását irányították. A racionalizmus pusztítása egyházunkban talán még súlyosabb volt, mint külföldön, mert csak fokozta az üldözések során bekövetkezett lelki elernyedést. Ehhez járult, hogy a napoleoni háborúk után Európa-szerte tapasztalható ébredés hullámai, amennyire ma meg lehet állapítani, egyházunkat elkerülték. Ügy látszik, csak Wimmer Ágost, Felsőlövő „nagy papja", aki elévülhetetlen nevet szerzett magának a Biblia terjesztése körül, került a hatása alá. De ő sem lett egyházunkban ébredés gócpontjává. Annál nagyobb hatást gyakorolt Kis János, a szuperintendens és nagynevű író. Énekeivel, ágendájával tudatosan és nagy hatással terjesztette a racionalizmus szellemét. Talán jórészt az ő hosszú ideig tartó és nagyhatású működésének tulajdonítható, hogy nálunk a racionalizmust minden átmenet nélkül a teológiai kritika és a liberalizmus gondolatvilága váltotta fel. Az uniós törekvésekben, a pesti közös teológiai akadémia szervezésében, a mult század egyházi vezetőiben ez a szellem jutott uralomra egyházunkban. Talán a legjellemzőbb megnyilatkozása ennek a budapesti zsinaton alkotott Egyházalkotmány volt. Amikor a mult század végén egyházunk végre hosszú harcok és elernyedés után új szervezkedéshez foghatott, teljesen kiveszett már a köztudatból az, hogy mi is voltaképen az Egyház s létrejött az az egyházi „alkotmány", amely az evangéliumot az egész vonalon összetévesztette a liberális demokrácia felvilágosult eszmevilágával. Lelkészképzésünk irányítói közül — hogy csak a legfontosabbakat említsem, — Bancsó Antal Sopronban ritschlianus volt, Masznyik Endre Pozsonyban és Szlávik Mátyás Eperjesen a liberalizmust nem iskolaszerűén meghatározott, de annál határozottabb formában képviselték. Nagyjában a racionalizmus és liberalizmus szellemét tükröztetik az ágendák is: nagyon határozottan Kis Jánosé, aki azonban még sok régi értéket megőriz, azután egyre fokozódó mértékben a Czékus-íé\e és Gyurátz Ferencé egészen a legújabbakig. A nemrég elköltözött nagynevű Schneller István, aki nemcsak mint a pozsonyi teológiai akadémia professzora és igazgatója hatott lelkészeinkre, hanem mint kolozsvári egyetemi professzor középiskoláink sok tanárára is elhatározó befolyást gyakorolt, az idealisztikus gondolkodás híve volt és a személyiség pedagógiájával középiskoláinkban is erőteljes tényezővé tette az idealizmus szemléletmódját. A liberálizmus újabb változatait, a vallástörténeti irányzatot képviselték egyházunkban úgy nagyjából, ha nem is mindig iskolaszerű megkötöttséggel Hornyánszky Aladár és Szelényi Ödön Pozsonyban, valamint lelkészeink közül Szimonidesz Lajos és az általa szerkesztett „Evangélikus Lap" körüli csoport.
