Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

72 krisztológiájáról írt nagyszabású művével, részben pedig a Luther teológiáját tárgyaló kézikönyvével a Luther-kutatásban vezető helyre került. Luther-értelmezése ellen ugyan joggal lehet kifogásokat emelni, különösen a miatt, hogy Luthert túlságosan közel hozza az újplatonikus misztikához és Lutherrel egy irányvonalba igyekszik hozni a német idealizmust is. Hogy azonban Seeberg ennek ellenére jelentős segítséget nyújthat Luther megértéshez, az kétségtelen. A helyzetet jellemzi az is, hogy majdnem egyidőben jelent meg Seeberg legutóbbi Lutherkönyvével az időközben elhunyt von Walter greifswaldi profeszszor műve Luther teológiájáról. Ezek mellett az összefoglaló írások mellett itt sem a Luther-kutatás problémáiról, sem a rendkívül gazdag irodalomról még csak áttekintést sem adhatunk (jó áttekintést ad a Luther-kutatás problémáiról Knolle cikke az általa kiadott gyűjteményes füzetben „Luther in der deutschen Kirche der Gegenwart"). Hogy Luther mennyire elevenné lett a legutóbbi évtizedek folyamán a skandináv evangélikus teológiában, arra fentebb már utaltunk. Itt csak azt kell az elmondottakhoz hozzátennünk, hogy az északi evangélikus teológiai kutatás számunkra annyival inkább is jelentős, mivel nagy nyomatékkal dolgozza ki Luther teológiájának és munkájának ökuménikus evangélikus jellegét, míg a német teológiai tudományosság — érthetően — hangsúlyozza Luther német fajiságát és gondolkodását. A legutóbbi évtizedekben azonban még az angolszász világban is igyekeztek Lutherrel tisztába jönni. Mackinnon James, az edinburgi egyetemen az egyháztörténet professzora egy háromkötetes műben foglalkozott Lutherrel („Luther and the Reformation", 1925—1929.). Valóban, „Luther teológiája nemcsak .protestáns' vagy ,lutheránus' vagy éppenséggel ,német' avagy ,germán' ügy. Evangélikus küldetése minden keresztyén egyháznak szól." (Althaus.) IV. A magyar teológia. Az ember azt gondolhatná, hogy az elmondottak számunkra, akik a magyar evangélikus egyházban élünk, csak távolfekvő és minket csak elméletileg érdeklő dolgok. Azonban magyar evangélikus egyházunk a reformáció kora óta állandóan szoros szellemi kapcsolatban élt a német evangélikussággal. Annak szellemi áramlatai néhány évtizednyi különbséggel mind eljutottak hozzánk és ily értelemben formálták a mi egyházunk lelki arcát is. Ezért magyar evangélikus egyházunk teológiájának a képét csak ezen a háttéren rajzolhatjuk meg úgy, hogy az valóban érthetővé váljék.