Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

71 Bultmann munkájában is, jóllehet Bultmann kritikai állásfoglalásában egészen radikális nézeteket vall. Innét érthető meg, hogy mindenekelőtt a bibliai tudományok körében vált lehetségessé és szükségessé egy olyan átfogó és összefoglaló műnek a kiadása, mint amilyen a fentebb említett Kittel-ié\e „Theologisches Wörterbuch zum NT". Az eddig megjelent 4 hatalmas kötet (a negyedik még befejezetlen) valóban — mint Brunner zürichi professzor mondotta, — a protestáns teológia leghatalmasabb vállalkozása a reformáció kora óta. A mellett, hogy a Szentírás és a Szentírással foglalkozó teológiai tudomány olyan kiemelkedő helyet foglal el a teológiai eszmélésben, van még egy másik fontos és a jövendő számára biztató mozzanat. Ez az a körülmény, hogy Luther egyre fokozódó erővel szólal meg a teológiai és egyházi megújhodásban s hogy teológiája és reformátori életműve egyre jelentősebbé válik azoknak a szinte emberfeletti feladatoknak a megoldásánál, amelyek ma a keresztyénségre az új keresztyén életforma és egyházi élet kialakításánál várnak. Ez annyival inkább jelentős, mivel — jórészt a politikai meggyőződés — végzetesen szembe állítottak egymással az egyházban is, meg a teológiai munkában is különféle csoportokat, irányzatokat és egyházi alakulatokat. Ezért ma szinte lehetetlennek látszik, hogy eljöjjön az a teológus, aki egységes irányba terelhetné a teológiai munka szerteágazó irányait és a sokszor egymás ellen hadakozó, a „rabies theologorum" régtől fogva ismert szenvedélyével egymást anatémával sújtó egyházi férfiakat és teológiai kutatókat. Luther szavának és művének a súlya azonban napjainkban egyre erőteljesebbé válik. Még a katolikus egyház is kénytelen ezt észrevenni. Régi fegyverei a Luther ellen való hadakozásban erősen kicsorbultak és tompákká lettek. így keres új utakat a münsteri katolikus teológiai fakultás egyháztörténésze Lortz kétkötetes hatalmas művében („Die Reformation in Deutschland", 1939.). A régi vádak és sokszor gyalázkodások, melyek Denifle művét jellemezték és még Grisarnál is visszatértek, ebben a műben elcsendesedtek, hogy helyet adjanak a tárgyilagosabb hangnak, a megértésre készségnek. Lortz ezen az úton próbál az új viszonyok közt leszámolni Luthernek ma újból elevenné és hatalmassá lett alakjával. Hogy mennyire Luther felé tekintenek mindenütt, ahol evangélikus egyházról és teológiáról van szó, arra természetesen első sorban a németországi és a skandináv teológia és egyházi élet szolgáltatja a példákat. „Németországban — mondja Althaus, — még sohasem olvasták annyian Luther írásait, mint a világháború óta eltelt két évtizedben. Még sohasem vásárolták olyan viszonylagos nagy példányszámban Luther (válogatott) műveit." Azok közt a Luther-kutatók közt, akik a legutóbbi évek folyamán különösen kitűntek, első helyen kell megemlítenünk Seeberg Erich berlini professzort, aki részben a Luther