Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
65 kinyilatkoztatja, esemény, cselekedet, nem a megfogható, mintegy időfölötti igazságok rendszere. Isten igéje csak mint esemény, nem mint princípium vagy mint „elv" valóság. Ezért lehetséges, hogy olvasom vagy hallom az igét, sőt akármilyen tökéletesen is elrecitálhatja azt valaki előttem, az mindaddig nem lesz Isten igéje számomra, amíg az engem döntésre késztető eseménnyé nem lesz, vagyis mindaddig, míg benne Isten nem szól hozzám. Isten üdvösséget szerző cselekedete így lép a teológia horizontjába. Barth teológiája ezen a ponton válik nagy nyomatékkal krisztocentrikus teológiává. Nem bocsátkozhatunk Barth teológiájának a részletes elemzésébe. Csak azt kell még röviden megemlítenünk, hogy Barth nem állott meg azon a ponton, melyet az ige teológiájának az értelmében kifejtett, hanem gondolkodása tovább haladt addig a pontig, amit az egyház teológiájának lehet nevezni (a „Christliche Dogmatik, I. Lehre vom Wort Gottes" címen 1927-ben megjelent dogmatikáját már 1932-ben átdolgozva „Kirchliche Dogmatik" címen adta ki).* Most Barth az egyház üzenetét szólaltatja meg, azt az üzenetet, amely az írásban van adva s melyet az egyházi dogma van hivatva kifejteni. Barthot fejlődésének ezen a fokán az egyház dogmájának szinte skolasztikus elmeéllel való kifejtése jellemzi. Lassanként mind élesebben integrálódik a kálvinizmus irányában és mind merevebbé lesz fejtegetéseiben. A „dialektikus" teológia. Addig azonban, amíg Barth ide eljutott, a háború utáni teológiai gondolkodás és eszmélés is jelentős állomásokat futott végig. Barth harcát kezdetben több szövetséges társsal indította el. Kezdettől fogva fegyvertársa volt Thurneysen Eduárd bázeli lelkész, aki mindvégig fegyvertársa is maradt. Munkatársai közül legjelentősebbé Brunner Emil zürichi és Gogarten Frigyes göttingeni professzor lettek. Egyik sem volt Barth tanítványa, hanem hasonló előfeltételek által meghatározott törekvések és a teológiai gondolkodás egyezősége teremtettek közöttük munkaközösséget. Mások, mint Althaus Pál erlangeni professzor ugyan erősen Barth dialektikájának a hatása alá került, azonban azt annyi önállósággal és annyi lutheri örökséggel egyesítette, hogy mindig megmaradt a saját útján. Brunner és Gogarten dialektikája más filozófiai előfeltevésekből származott, mint Barthé s ez végeredményben éles ellentétet robbantott ki közöttük. Gogarten az emberi egzisztencia filozófiájából indult ki, abból a tételből, hogy emberi egzisztenciánk egy végső, áthághatatlan határ előtt való állást jelent. Isten valóságában hinni pedig éppen annyit jelent, mint minden spekulációról lemondva ezt a végső határt elismerni. Az ember egzisztenciájának ezt a végső határát *) Belőle eddig összesen 3 kötet jelent meg összesen 2346 lap terjedelemben. 5
