Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Keresztyénség és magyarság

2 zések a protestáns egyházakat nagyrészben felőrölték. így volt ez még a mult században is. Amikor az abszolutizmus idején a kormány új alapokon akarta rendezni a protestáns egyházak szervezetét és 1859-ben megjelent a híres császári pátens, a protestáns egyházak ősi autonómiájának megszüntetésében az egész magyar közvélemény a magyarság egyik legfontosabb fellegvára ellen intézett támadást látott és az egész nemzet felekezeti különbség nélkül vette fel a harcot a pátens ellen. Ennyire egynek tudta, ennyire elválaszthatatlanul egybekapcsolta a magyar gondolkodás a protestantizmus és a magyarság ügyét. A protestantizmus és a magyarság ügye azért kapcsolódott nemzetünk közvéleményében ilyen elválaszthatatlanul, mert mindkettőben a szabadság-eszme kiteljesedését kerestük. A magyar protestantizmusnak négy évszázados múltjában majdnem állandóan nehéz harcot kellett folytatnia létéért s a magyarság e négy évszázad folyamán ugyancsak majdnem állandóan harcolt olyan törekvések ellen, melyek nemzeti létét támadták, veszélyeztették, vagy egyenesen megsemmisüléssel fenyegették. A magyar protestantizmus ellenfelei nem voltak ugyan mind nemzeti létünket is fenyegető idegenek — csak Pázmányra kell gondolnunk, kinek izzó magyarsága közismert, — de azok sorában, akik ellen a magyarság harcba szállt, igen sokszor ott voltak a protestantizmus elnyomói is. így kovácsolódott össze protestantizmus és magyarság négy évszázad alatt annyira, hogy a legutóbbi idők gondolkozásában a „vallásszabadságért" küzdeni majdnem teljesen azonos volt a magyar haza függetlenségéért folytatott harccal. Ezek közismert dolgok. Nem kellene újból lelki szemünk elé állítani mindezt, ha a jelen magyar élet válsága nem kényszerítene új eszmélésre bennünket. A mai, háború utáni gondolkodás számára a magyarság és protestantizmus összetartozása többé nem olyan magától értetődő gondolat, mint volt a háború előtti nemzedék számára. Széles rétegek számára elvesztette a jogosságát az a szemlélet, mely a protestantizmusban kereste és látta a magyar szabadságért folytatott harc élcsapatát. Az a gondolatvilág, melyben mi protestánsok felnevelkedtünk s melyben a magyar protestantizmus történelmi hivatását igyekszünk felismerni, sokak szemében a letűnt 19. századnak, a liberalizmusnak a szemléletmódja. Ez a szemléletmód azonban átértékelés alatt van. S ha mi szívesen hivatkozunk a protestantizmus fontos nemzeti jelentőségére a legutolsó négy évszázadban, úgy mind szélesebb rétegek kezdik ma hangsúlyozni a magyar katolicizmust, mint legfontosabb, nemzetünket formáló és fenntartó erőt. Még ennél a múltra tekintő revíziónál is fontosabb, hogy a magyar katolicizmus integráló, azaz magasabb egységbe tömörítő erejét és szerepét mindinkább hangoztatják azok, kik a magyarság útját keresik a jelen zűrzavarban és a világ minden tájáról felénk