Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
61 véseivel pártügyet szolgálna. — Mellette a svájci vallásos szocializmus másik vezéralakja Ragaz Leonhard, aki otthagyta zürichi teológiai professzori állását, hogy teljesen szabad formában, előadásokkal, irodalmi munkássággal, népfőiskolákon, valamint settlement-munkában szolgálhassa a szociális keresztyénség törekvéseit. Ezeknek a „vallásos szocialisták"-nak a mozgalma rendkívül erős hatást gyakorolt Barth Károlyra és általa a teológiai eszmélésre. Ha a szociáldemokrácia megítélése és értékelése az ifjabb Blumhardt és a svájci vallásos szocialisták részéről az újabb fejlődés tükrében rajongásnak bizonyult is, mégis a vallásos szocializmus jelentősen ébresztette az Egyház lelkiismeretét, s ebben a vonatkozásban üzenetének ma is van mondanivalója. Barth pályája és állásfoglalása pedig még ma is erősen mutatja a vallásos szocializmus hatásának emlékeit. Az ökuménikus mozgalmak. 6. Végül, — de erre csak egészen röviden utalhatunk, — nem maradtak jelentőség nélkül a teológiai eszmélésben az ú. n. ökuménikus mozgalmak sem. Egyfelől útját egyengették annak, hogy a keresztyén egyházak s nevezetesen a különféle felekezetek teológusai jobban megismerjék és becsüljék egymást. Másfelől ugyanakkor kényszerítették a teológusokat, hogy ráébredjenek saját egyházuk elfeledett kincseire és megkeressék egyházuk eleven erejét. A kultúrprotestantizmus mindent elszíntelenítő és uniformizáló vizenyősségével szemben az ökuménikus mozgalmak is figyelmeztették a protestantizmust eleven életerőinek valóságára. Ilyen módon az ökuménikus mozgalmak kettős irányban hatottak a teológiai munka és eszmélés terén. Egyfelől szélesebb prespektívát nyitottak a teológusok előtt, amikor a sokszor nagyon elszigetelten élő és dolgozó egyházi vezérembereket és kutatókat megismertették és eleven személyes kapcsolatba hozták más egyházak és más nemzetek kutatásaival és kutatóival. Ez különösen a kis nemzetek teológusainak tette lehetővé, hogy mondanivalójukat az egész protestantizmushoz eljuttathassák. Hogy az északi országok evangélikus teológusai a világháború után olyan erősen érvényesültek a teológiai eszmélésben, annak egyik — nemcsak külső és esetleges — oka ebben van. Másfelől azonban az ökuménikus mozgalmak nemcsak, hogy nem szüntették meg a konfesszionalizmust, hanem egyenesen elősegítették annak belső megerősödését. Különösen áll ez a lutheri és kálvini protestantizmusra. Mindegyik számára az ökuménikus mozgalmak tették fel a kérdést: milyen jogon, azaz milyen bibliai és hitvallásos alapon ragaszkodik még felekezeti különállásához. Ugyancsak az ökuménikus mozgalmak tapasztalatai tették lehetetlenné azt a szűkkeblű és sokszor rövidlátó konfesszionalizmust, amely régibb évszázadok örök-
