Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

60 tataiban, a szabadgondolkozók különféle alakulataiban, az istentelenségi mozgalmakban (bolsevizmus) egyébként is éles formát öltött és eszmélésre kényszerítette azokat a keresztyéneket és teológusokat, akik gondolkodásukban nem kövesedtek meg és merevedtek meg teljesen. A vallásos szocializmus. 5. Ennél az eszmélésnél jelentős segítséget nyújtott az ú. n. vallásos szocializmus is, különösen a két Blumhardt, valamint a svájci Kutter és Ragaz. Az idősebb Blumhardt János Kristóf (1805—1880) a württembergi Möttlingen falucskában, majd Bad Boll-ban az ébredési keresztyénségnek egészen egyedülálló formáját élte. A világ gonosz hatalmai ellen vívott harcában az újszövetségi keresztyénség rég elfeledett vonásai elevenedtek meg, és váltak áldássá a legkülönfélébb társadalmi osztályokból, sőt nemzetiségekből összesereglett gyülekezete számára. Fia, az ifjabb Blumhardt János Kristóf (1842—1919.) atyja művét vezette tovább. Éles harcba keveredett igehirdetése miatt az egyházzal, s ez a szokásos keresztyénség éles krízisére vezetett náía. Fokozott hangsúllyal hirdette Isten szeretetét és Isten országának eljövetelét. A modern kor megrázkódtatásai, az osztályharc, a társadalmi felbomlás jelei mutatták neki az Isten országa eljövetelének vajúdását. Az egyházon kívül vívott szellemi és szociális harcban is Isten kezét látta, és ez vezette 1899-ben arra, hogy belépjen a szociáldemokrata pártba. Ennek a lépésének persze nem volt meg a tőle várt eredménye, mert a pártban nem tudott befolyást gyakorolni és annak hitetlen irányzatán sem tudott változtani. De mégis ez a lépés indította el a vallásos szocializmus irányzatát. Az utóbbi különösen svájci ága, Kutter és Ragaz révén vált a teológiai eszmélés számára jelentőssé. Kutter Hermann (1863—1931), zürichi lelkész erős benyomásokat nyert az ifjabb Blumhardt működéséből. Egész igehirdetését és gyakorlati munkáját a szociális irányzatú keresztyénségnek szentelte. Az ,,eleven Isten", nem a teológia és a világnézet által elszíntelenedett istenfogalom áll igehirdetése középpontjában. Ennek akar érvényt szerezni minden egyházi munkában. Az egyházon és annak munkáján ő is erős kritikát gyakorolt, de nem az egyház kultúrális munkáját tette a kritika mértékévé és tárgyává, hanem a feladatából származó szolgálatot. Isten eleven hatalma az egész életet társadalomban, államban és Egyházban egyaránt formálni törekszik, de a mammonizmus, a szociális igazságtalanság, az Egyház megromlása ennek útjában állanak. Különösen éles kritikával illette Kutter az Egyházat szociális tehetetlensége miatt. Viszont a szociáldemokráciában és a szociális mozgalmakban Istennek azt az eszközét látta, amelyen keresztül Isten el akarja végezni azt, amit az Egyház elmulasztott. Kutter nem lépett be a szociáldemokrata pártba, nehogy azt a benyomást keltse, mintha igehirdetésével és törek-